Lapszemle

A Bródy Sándor Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében folyó munkának mindig is kiemelt területe volt a sajtófigyelés. Az intézménybe járó országos és helyi megjelenésű napilapok, hetilapok, folyóiratok, hírlapok sok, Heves megyére vonatkozó cikket tartalmaznak. Ezek gyűjtése, feldolgozása és közzététele a helyismereti munkánk fontos részét képezi. Lapszemlénkben ezekből az írásokból nyújtunk válogatást.

Olvastuk – ajánljuk

És-kvartett Oravecz Imre Ókontri című regényéről

Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szilágyi Zsófiával és Takáts Józseffel beszélgetett 2018. május 30-án az Írók Boltjában Oravecz Imre Ókontri című regényéről az És-kvartett népszerű programsorozat keretében. Az esten elhangzottakról az Élet és Irodalom hasábjain olvashatnak az irodalom kedvelői. A diskurzuson neves irodalomtörténészek, kritikusok szubjektív véleménye hangzott el térségünk legismertebb kortárs irodalmi személyiségének a munkájáról. A beszélgetőtársak saját szűrőiken keresztül elemezték a művet szigorú szempontrendszeren keresztül. Az Ókontri Oravecz Imre monumentális regényfolyamának záró kötete. Az ókontri, amely a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent, egy Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedékbelinek lesz az otthona. Míg a második kötet, a Kaliforniai fürj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés rögös története, addig a záró darab a „visszatérésé” és a szajlai újrakezdésé.
A rög gyermekei című trilógia első kötete (Ondrok gödre) 1857-ben kezdődik, az új regény pedig 1956-ban ér véget, így lesz a három könyv, száz esztendőt felölelve, az igazi realista regények érvényével a magyar társadalomtörténet forrásértékű dokumentuma. Egyetlen család és több nemzedék otthonvesztésének és otthontalálásának, mindennapjainak és ünnepeinek, nyelvváltásainak és hallgatásainak pontos, líraian megkapó krónikája. (Forrás: moly.hu)

A teljes cikk elolvasható az Élet és Irodalom 2018. június 8-ai számában, amely elérhető a Bródy Sándor Könyvtár Központi Könyvtárában.

A MúzeumCafé 2017. 5. száma egy különleges témát vett górcső alá. Lehet-e a kert, a táj műemlék? A tudományos igénnyel szerkesztett kiadványt lapozgatva, egy nagyon érdekes interjúra bukkantam Szikra Renáta tollából. Az újságíró Alföldy Gábor tájépítész-kerttörténésszel beszélgetett a hazai történeti kertek lenyűgöző világáról.  A professzionális cikkből kirajzolódott egy nagyon értékes kerttörténeti gyűjtemény, melynek egyik meghatározó eleme  az a képeslap, melyet  Alföldy Gábor egy bolhapiacon vásárolt. Ezen a képes levelezőlapon az andornaktályai kastélykert látható eredeti pompájában: a tó szigetén álló gloriett, a csónakázó, vidám társaság a múlt egy idilli képét festi elénk.
Minden helytörténet iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk a páratlan időutazásra hívó cikket.

A teljes cikk elolvasható a MúzeumCafé 2017. 5. számában, amely elérhető a Bródy Sándor Könyvtár Központi Könyvtárában.

A magyar irodalmi emlékházak megújulása

„Anyám világot hagyott rám, nem házat” – József Attila

A kollektív emlékezet „kánonjában” így beemelt szerzőkről összeségében elmondható, hogy akinek emlékházat alapítottak, ha nem is egyforma mértékben, de ma is őrzi a helyét az irodalomtörténeti kánonban. Ezeket a gondolatokat, Gulyás Gabriella és H. Bagó Ilona cikkében olvashatjuk a Múzeumcafé hasábjain. A tudományos igénnyel megírt, sok jegyzettel megalapozott és színes fotókkal illusztrált írásból az olvasó beható ismereteket szerezhet többek között az irodalmi emlékházak megújulásáról, a bennük folyó műhelymunkákról és kiállításokról, és az emlékházakra épülő múzeumpedagógiai foglalkozások eredményességéről. József Attila, Jókai Mór, Madách Imre emlékháza mellet, a mi szívünknek oly kedves, Gárdonyi Géza Emlékmúzeumról is olvashatunk a terjedelmes munkában. Vannak házak, ahol az épület és a berendezés is túlélte a 20. századot. Az egri Gárdonyi Géza Emlékház ilyen. Dolgozó- és hálószobája a felújítás után is olyan, mint Gárdonyi idejében volt. Sz. Király Júlia, a hagyaték gondozója, hagyta is beszélni a tárgyakat az író életmódjáról, ízlésvilágáról.
„Lépkedek haza” – írja Nagy László, ahogy lépkedett Gárdonyi Géza is városunk ódon utcáin a vár fölött elhelyezkedő egyszerűen szép egri otthonába.  Itt olyan művek születtek, mint az Egri csillagok, a Láthatatlan ember vagy az Isten rabjai. Az író munkásságával örökre beírta nevét a magyar irodalomtörténetbe, Eger város kultúrtörténetében, és a szívünkbe…

A teljes cikk elolvasható a Múzeumcafé 2016. 5-6. számában, amely elérhető a Bródy Sándor Könyvtár Központi Könyvtárában.

Amit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni

Ködöböcz Gábor irodalomtörténész neve ismerősen cseng az egriek számára. Hiszen immáron harminc éve az Eszterházy Károly Egyetemen tanít. Itt, nemcsak mint az intézmény Irodalomtudományi Tanszékének docense tevékenykedik, hanem a lassan egy évtizede megjelenő Agria folyóirat alapító főszerkesztője is. Irodalomtörténészként két monográfia fűződik a nevéhez: Hagyomány és újítás Kányádi Sándor költészetében és a Kiss Benedek címmel megjelenő mű. A Magyar Napló 2016. májusi számában olvashatunk egy interjút a tanár úrral, melyet Csontos János író, költő és filmrendező készített. Az írásból megismerhetjük életének jelentős állomásait, a gyökereit, példaképeit, a munkásságát meghatározó irodalmi irányzatokat. Olvashatunk az egri irodalmi tradíciókról, és városunk irodalmi életének kimagasló képviselőiről. „Tanárként, szerkesztőként és irodalomtörténészként is úgy vélem: nagyon fontos a szeretet és a megértés. Ha ez megvan, lélekteljesen szakszerű és szakszerűen lélekteljes művelői lehetünk a választott hivatásnak”– vallja Ködöböcz Gábor.

Egyetlen dologban vagyok biztos, hogy a zene mindig segít – vallja Barczi-Bennett Edina zenepedagógus, az egri Farkas Ferenc Zeneiskola igazgatója. A zenepedagógus zenével szeretne segíteni a fogyatékkal élő gyerekeken.  Sanatus nevű programjában zeneterápiával oldaná a mindennapos nehézségekből adódó feszültségeket.  Az Egri Magazin 2016. júniusi számában található szívet és lelket melengető írásban – melyet Puzsár Zsófia készített-, olvashatunk elkötelezettségről, emberségről, hitről és a zene mindent átívelő erejéről. „A szív az első! A pedagógusnak legyen óriási szíve, lelke!”

Szívbaj ellen tangó
Egy megindító kezdeményezésről olvashatunk a Szabad Föld 2016. március 11-ei számában. Palagyi Edit írásából megtudhatjuk, hogy hogyan tudják hatékonyan alkalmazni a zeneterápiát a gyógyításban. „A zene mélyebb rétegeket szólít meg az ember pszichéjében, s ezáltal hozzáférhetővé teszi a testet és a lelket”- tudhatjuk meg Dr. Moretti Magdolna pszichiáter főorvostól, aki tavaly ősz óta vezeti a zeneterápiát az egri Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézetben. A külföldön már komoly hagyománnyal rendelkező terápiát elsőként kardiológiai betegeken alkalmazzák. Aki a betegeket segíti nem más, mint Szabó Attila a Csík zenekar Kossuth-díjas zenésze.

A teljes cikk elolvasható a Szabd Föld 2016. március 11-ei számában, amely megtalálható a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Központi Könyvtárában.

Gárdonyi Géza kínaiul
A Magyar Napló hasábjain olvashattuk Hóvári János történész tollából, hogy idén februárban ismét megrendezték Kínában a Tajpeji Könyvvásárt. A rangos eseménynek a díszvendége ezúttal Magyarország volt. A Balassi Intézet, amely a magyar programokat összeállította, arra törekedett, hogy Magyarországot közel hozza Tajvanhoz, és a magyar stand segítségével a látogatókat megismertesse hazánk kultúrájával. Gárdonyi Géza két könyve, az Egri csillagok és A láthatatlan ember az elmúlt hetekben kínai (mandarin) fordításban is megjelent. A két kötet bemutatója egyik kiemelt rendezvénye volt a Tajpeji Könyvvásárnak. A könyvek pár ezer példányban jelenet meg. Nyílván elsődlegesen olyan körök olvassák, akik a szétágazó kínai világból kapcsolatba kerülnek kultúránkkal.

A teljes cikk elolvasható a Magyar Napló 2016. márciusi számában, amely elérhető a Bródy Sándor Könyvtár Központi Könyvtárában.

A nagy háború képeslapjai
A képes levelezőlapok színes világába kalauzol el minket Dr. Petercsák Tivadar ny. múzeumigazgató és egyetemi tanár az Élet és tudomány című hetilap hasábjain. A szerző fontosnak tartja az első világháború centenáriumán visszatekinteni a képes levelezőlapra, amely egyrészt a rövid üzenetek továbbításának praktikus formája volt, másrészt képi ábrázolásaival sokszor szavak nélkül is kifejezte feladójának érzéseit, hangulatát és élményeit. Manapság, az sms-ek és az e-mailek világában egyre kevesebben küldenek levelet és képes levelezőlapokat szeretteiknek, ismerőseiknek. Egy évszázaddal ezelőtt viszont „aranykorát” élte az 1870-es években megjelent, és rendkívül népszerűvé vált kommunikációs eszköz. 1905-ben a világ becsült képes levelezőlap-termése 2, 5 milliárd darab volt, 1899-1919 között pedig körülbelül 140 milliárd képeslapot gyártottak.

A teljes cikk elolvasható az Élet és Tudomány 2016. április 22-ei számában, amely elérhető a Bródy Sándor Könyvtár Központi Könyvtárában.
 

Bikavér újratervezve

A harcias név ellenére az összefogásról és nem a versengésről szól az Eger-Szekszárd Bikavérpárbaj, amit közel harminc pincészet részvételével rendeznek meg immár hagyományosan minden évben Budapesten. Ennek a rendezvénynek kapcsán született meg Szerdahelyi Krisztina cikke a Vendéglátás című folyóirat márciusi számában. Ebben az írásban olvashatunk a bikavér történetéről, azokról a törekvésekről, amelyek egri bikavér minőségének és hírnevének a helyreállítására vonatkoznak. A cikk bemutatja a bikavér sokféle arcát, az Egri borvidékre jellemző termelőhelyi adottságokat és a széles fajtaválasztékot. Minden borkedvelő olvasónak érdekes és tartalmas olvasmányt nyújt a kiadvány.

A teljes cikk elolvasható a Vendéglátás 2017. márciusi számában, amely elérhető a Bródy Sándor Könyvtár Központi Könyvtárában.