Unser Nenner

BRÓDY SÁNDOR (1863-1924)

„Három évtizeden keresztül alig volt ünnepeltebb írói név, mint a Bródy Sándoré. Nem csupán a közönség tapsolt neki, hanem ami a legnagyobb szó, még az írók is. Az idősebbek benne látták utódjukat. Jókai házának mindennapos vendége volt. Mikszáth megírta róla, hogy: »mindenkit bámulatra ragad rendkívüli munkaerejével és termékenységével, mely gyaníttatni engedi, hogy még tömérdek mondanivalója van«. A szerencse kiválasztottjának, még ezek a ki nem mondott mondanivalók is javára váltak, mert a reménységnek és várakozásnak folyton lelkendező légkörét remegtették izgalmas személye és munkája körül. A kortársak tőle vártak legtöbbet, – s az utána jött nemzedék Bródy-kitaposta nyomokon vágott neki az irodalomnak…”                    
(Hatvany Lajos)

„Hugo Victorban születtem, Zolan táplálkoztam, Daudet-n nevelkedtem, Flaubert-en, Balzacon és Guy de Maupassant-on értem meg, ha ugyan a mi könnyelmű fajtánk megérik.”
(Bródy Sándor: Elmélkedések)

Egerben született 1863. június 23-án tizennegyedik gyermekként. Szülei: Bródy Jakab és Blau Katalin. Szülőháza ma is áll a róla elnevezett utcában.
A ciszterci rend egri főgimnáziumának tanulója 1874–1876 között. Nem volt igazán jó tanuló.
A Nyomor című novelláskötet hozza meg számára a népszerűséget 1884-ben, melyet Békésgyulán írt 1880–1883 között. A kötet a korabeli magyar irodalom egyik legmodernebb műve. Naturalista szemléletére nagy hatással volt Émile Zola, francia író munkássága.
Első regénye, a Don Quixotte kisasszony 1886-ban jelent meg.
Hunyady Margit (1854–1906) színésznővel mint színikritikus ismerkedett meg 1889-ben Kolozsvárott. 1890-ben születik meg gyermekük, Hunyady Sándor (1890–1942), aki maga is elismert író lett.
Felesége Rosenfeld Bella (1869–1908), Fehér Judit néven írónő. Öt gyermekük született. Közülük Bródy András (1892–1964) szintén újságíró lett.
Számos folyóiratot szerkesztett és számos folyóiratnál dolgozott munkatársként:

• Erdélyi Híradó 1889–1890
• Erdélyi Képes Újság 1889
• Magyarság 1889–1890
• Magyar Hírlap 1891–1898, 1901–1903
• Fehér Könyv 1900–1901, 1914–1916 – önálló folyóirata
• Jövendő 1903–1905 – Gárdonyi Gézával és Ambrus Zoltánnal közösen
• Az Újság 1911–1914

Az újságírás és újságírók világát idézi A nap lovagja (1902) című kisregénye.

Legsikeresebb, és azóta is legismertebb drámái: Hófehérke (1901), A dada (1902), A tanítónő (1908), A medikus (1911), Tímár Liza (1914), Lyon Lea (1915), A szeretők (1917). Műveit számtalanszor feldolgozták az ország szinte minden színházában. Drámai hősei között sokszor találkozunk a kiszolgáltatott, megalázott nőkkel.
1905-ben öngyilkosságot kísérelt meg.
Utolsó munkája egyben egyik legsikerültebb alkotása is: Rembrandt. Egy arckép fényben és árnyban. Regényét a németalföldi festő ábrázolásmódja és élettörténete ihlette, elsősorban ön- és lélekelemző hangon szólal meg e műben.

Írói munkásságára nagy hatással volt Émile Zola, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Petőfi Sándor művészete. Úgy válik a nagyváros írójává, hogy közben folytonos kontrasztot hoz létre a kisvárosi lét, a szegények és kiszolgáltatottak világával.
Műveire jellemző az intenzív lélektani boncolás, hősei az értelmezés és megértés útját járják be.

1924. augusztus 12-én hunyt el Budapesten, a Rembrandt kiadását már nem élte meg.