Csoportnélküliek könyvajánlói

„Csoportnélküliek” csoportja

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

John Boyne megrendítő történetbe ágyazva ábrázolja a koncentrációs táborok kegyetlen világát A csíkos pizsamás fiú című regényében. A kilenc éves Bruno Berlinben él szüleivel és nővérével az ötszintes házukban, ahol napja nagyobb részét házuk lépcsőkorlátján való lecsúszással töltötte. Egy nap szülei bejelentették, hogy Berlinből Auscwitzba kell költözniük, a papa munkája miatt. Ugyanis a papa a Führer nagyon fontos embere s nagy tervei vannak vele. Brunonak ott kellett hagynia a legjobb barátait, a házukat, a nagymamáékat. Megérkezésük után nem sokkal Bruno kinézett az ablakon, s látta, hogy a házuktól nem messze, a kerítésen túl sok csíkos pizsamát viselő kisgyerek, felnőtt és öreg bácsi sorakozik az udvaron… Bruno nem szeretett itt lakni. Nem tetszett neki ez a hely, és unatkozott is. Kérlelte apját, hogy menjenek vissza Berlinbe, de apja hivatása ide kötötte őket.
A parancsnok tanítót fogadott gyermekeihez. Történelemórán a felfedezőkről tanultak. A fiú mindig is felfedező szeretett volna lenni, kedvet kapott felfedezősdit játszani. Az udvarról a számára ismeretlen tábor felé vezetett az útja. A drótkerítésnél találkozott egy kisfiúval. A gyerekek összebarátkoztak, és Bruno megígérte újdonsült, csíkos pizsamás pajtásának, Smuelnek, hogy minden nap meg fogja látogatni. Így is tett, egy éven keresztül minden nap találkoztak és beszélgettek a kerítésnél. Telt-múlt az idő és Bruno anyja unszolására a parancsnok belátta, hogy a családnak Berlinben van a helye, ezért vissza kell költözniük. Bruno elszontyolodva ment elbúcsúzni barátjától, akit szintén nagyon szomorú volt, mert apukája eltűnt a táborban. Bruno megígérte barátjának, hogy segít neki megkeresni apját, mikor utoljára jön meglátogatni őt. Az utolsó napon Smuel ugyanolyan ruhát hozott Brunonak a táborból, mint neki van, így el tud tűnni a szemfüles katonák elől. Bruno átmászott a kerítés alatt, és Smuellel együtt elindultak megkeresni a kisfiú édesapját. Mikor a tábor közepére értek, épp masírozáshoz válogatták a foglyokat. Csoportba terelték az embereket, és egy zárt helyiségbe vezették őket. Köztük volt a két kisfiú is. „Azután elsötétült a helyiség, s a bekövetkező zűrzavarban Bruno megnyugodva állapította meg, hogy még mindig fogja Smuel kezét, és a világon semmi sem kényszerítheti arra, hogy elengedje.” Bruno eltűnt… Napokon át keresték a kisfiút, amikor a drótkerítés mellett a sárban megtalálták a ruháit. A kisfiú a kerítés másik oldalán lehet… Soha többé nem látták…”                       

Műveltség: 10/9
Bátorság: 10/10
Barátságosság: 10/10
Önfeláldozás: 10/10
Őszinteség: 10/9
Humorosság: 10/8
Romantika: 10/1
Izgalom: 10/6
Szomorúság: 10/10
Tetszett: 10/9

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Azért tetszett a könyv, mert a történet megrendítő és egyben elgondolkodtató volt. Az író valósághűen ábrázolja korunk egyik nagy problémáját, a gyermekbántalmazást. Annak ajánlom, aki szereti a krimiket, a titokzatos történéseket. Szeret „nyomozni” az események után. Eseménydús regény, egy percre sem fog az olvasó figyelme lankadni. Lindsey a kedvenc szereplőm, a főszereplő húga, aki felnőtteket megszégyenítő módon viselte Susie eltűnését és halálát. Az volt a kedvenc jelenetem, amikor a könyv végén bepillantást nyerünk Lindsey felnőtt életébe. A megrázó esemény ellenére boldog a családja körében. Azt a részt változtatnám meg a könyv végén, amikor a gyilkos Hervey bácsi meghal. A könyvben jégcsap miatt hal meg, de ez nem igazságos ahhoz képest, amit Susie-val tett. Ennél sokkal kegyetlenebb halálban kellene részesülnie, vagy a rendőrség kezére kellene kerülnie.

Műveltség: 10/8
Bátorság: 10/8
Barátságosság: 10/8
Önfeláldozás: 10/7
Őszinteség: 10/7
Humorosság: 10/4
Romantika: 10/1
Izgalom: 10/9
Szomorúság: 10/9
Tetszett: 10/7