2024. március Könyvajánló

John Dos Passos és Erika Mann, Erich Kästner és Martha Gellhorn, Willy Brandt és Markus Wolf: azért jöttek, hogy tudósítsanak – a háború és a holokauszt rémtetteiről, amiket a bíróság ott tárgyalt. A Faber-Castell-kastélyban laktak és írtak, vitatkoztak és táncoltak, ittak és keseregtek. Uwe Neumahr az ő történetüket meséli el izgalmas és megindító könyvében.

Az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy éves, néhány éve elvált Annie Ernaux, aki szenvedélyesen beleszeret egy kelet-európai diplomatába, egy nős férfiba. Ernaux szégyenérzet és önigazolás nélkül dokumentálja az elsöprő érzelmet, amely több mint egy éven keresztül uralta minden pillanatát és gondolatát. A fiatalember, Ernaux legutóbbi, tavaly megjelent írása egy három évvel későbbi kapcsolatról szól, amelyet egy nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott. A társadalom megrovó pillantásaitól kísért viszonyának köszönhetően a sikeres párizsi tanárnő és író újraéli fiatalkorát. Annie Ernaux két kisregénye a szenvedély természetét tárja fel, és mindazt, amit a másik ember iránt érzett szenvedély tanított neki az emlékezésről, az időről és önmagáról.

„1935. január 22-én délután. Befutottunk Alexandriába; magyar konzulunk kedves segítségével pakkunk, puskánk csak átsétált a vámon, és küzdelem nélkül – nagy szó! – berakodhattunk a ránk várakozó külön vonatba, amely
három óra alatt Kairóba repített. Itt megnéztük még este a bennszülött város éjjeli életét, hol nem mondhatnám, hogy az erkölcs dúlását konstatáltuk, a szépség sem nagyon volt előtérben! Másnap bevásárlások, pénzváltás és költés, engedély megszerzése beutazásra a Sudan Office-ban, majd este nyolckor indulás Asszuánba kényelmes expresszen, hová, illetőleg mellé, El Shallalba délben egykor érkeztünk; innen vízen, a Lotuson folytatjuk a nyolcórás utat Wadi Halfáig. A vidék fantasztikusan szép. Üde zöld vetések, pálmák, rizs, cukornád stb., ameddig a víz üdítő ereje elér – komor pusztaság, homok, sziklarakások, ahol hiányzik a nedvesség… És itt-ott a szép formájú falvak, sárga a sárgában – vagy inkább szürke.”
A méltatlanul keveset említett gentleman Horthy Miklós kormányzó testvére, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond vadásztársa volt. A Horthy család a szokványos vidéki földbirtokosok életét élte Kenderesen a 19. század második felében. A családban a férfiak helyzetüknek megfelelően vadásztak; ekkor az Alföldön még kevés volt a vad, a fogoly, a nyúl, viszont nagy tömegben fordult elő a vízivad.

Horthy Jenő szenvedélyesen lovagolt, vadászott – miközben sokat szórakozott, párbajozott is. Már a század végén (1896) bekapcsolódott az erdélyi falkavadászatokba. Szezonban hetenként hat napot vadásztak – ha hó volt, hetet
-, először az Erdélyi Falkavadász Társulat tagja volt, az I. világháború előtt azonban még több további vadásztársaságban is megfordult. A Keleti- és a Déli-Kárpátokban a rideg vadászatnak hódolt, Maderspach Viktorhoz hasonlóan űzte télen a vaddisznót, hóban sátorozott vagy széltörésben, szénaboglyában aludt (a
többnapos társasági vadászatok során azonban egy-egy hajtás után a társasági elvárásoknak megfelelően szmokingban ebédeltek vagy vacsoráztak).
Kittenberger Kálmán Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában című könyvében gyakran említi Horthy Jenőt (aki nem mellesleg támogatta a könyv megjelenését, és előszót, valamint néhány fejezetet írt hozzá), valamint Horthy
Istvánt, az unokaöccsöt, aki felvételeket készített az afrikai vadászatokról; a legérdekesebbek ezek közül az elefántvadászatok, amelyek sok izgalmat jelentettek. Horthy könyvében pedig Széchenyi-felvételek találhatóak.
Érdekesek Horthy Afrika-vadász társainak kalandjairól tett megjegyzései, megemlékezik itteni elődjéről, Teleki Samuról, közös vadászaton vett részt Almásy Lászlóval, Wenckheim grófnéval, akinek bátorságát és vadászsikereit
nagyra tartotta. Elefánt- és tigrisvadászat iránti vágya vitte a Távol-Keletre. A háború után, 1949-ben sikerült még egyszer Tanganyikába utaznia, és itt viszontlátott néhány kedves régi ismerőst.

Amikor bátyja, Horthy Miklós kormányzó és családja Németországban volt házi őrizetben, meglátogatta fogoly rokonait. Mindenki nagy csodálkozására a német őrök engedélyezték a látogatást. Gróf Edelsheim Gyulai Ilona a könyvében (Becsület és dicsőség) Horthy Jenőről is megemlékezik. Az itt közölt fényképek között van egy, amelyen az egész, Weilheimben száműzöttként tartott Horthy család látható, és ezen fölfedezhetjük Horthy Jenőt is – a kép alatti írás: „Családi idill Weilheimben, még Jenő bácsi is velünk van”. Ezt követően csak
versenylovai érdekelték, melyeket a németek Bergstettbe szállítottak… Horthy Jenő legfontosabb naplói épp erre az időszakra vonatkoznak, ahogy a kötetből is kiderül.

Az idősödő Esperia egy olyan betegségben szenved, amely megfosztja emlékezetétől és létezésének értelmétől. Lánya gondoskodik róla, igyekszik mindent megtenni azért, hogy az anyja ne veszítse el identitását. Mesél neki a múltról, a gyerekkoráról, a népes család mindennapjairól, szerelmekről, csalódásokról, veszteségekről, a kemény munka, a harsány öröm és a durva szeretet zord abruzzói világáról. Miközben megelevenednek annak a kis hegyi falunak a lakói, ahol mindketten születtek és nevelkedtek, édes és keserű emlékek bukkannak fel.
Az Anyám, a folyó az érzések lassú metamorfózisának erőteljes története, állandó ingadozás szeretet és gyűlölet, nosztalgia és elutasítás között egy anya és lánya közötti megbonthatatlan kötelékben.

„Elegem van belőle. Abból, hogy rányomta a bélyegét az életemre. Nem szabadultam fel. Még mindig hagyom, hogy elfoglaljon. Hogy ellepjen. Reagálok rá, és ezzel időt vesztek. Körbe-körbe járok, és nem találom, hol térhetnék le a pályájáról más világok felé. Ebben az éretlenségben öregszem meg.”

Nem feltétlenül az a fontos, hogy az adott napon milyen külső események történtek, a hangsúly a belső tükröződéseken van. Ahogy az Őszi kérdés című naplójegyzetben áll: „Elment a sárgarigó, a kakukk, a gólya, a fecske. Megvárod, míg visszajönnek?” Oravecz Imre most is mindent pontosan rögzít, a létezést elemeire bontja, ugyanakkor nem vész el a részletekben, a lényeges dolgokra összpontosít. Az elmúlásra és az életre, a személyét körülvevő világ állandóságaira és változásaira, a test és a tudat folyamatos párbeszédére. Az egymással szervesen összefüggő emlékekre és álmokra. Arra, ami vele együtt távozik, és azokra, akik utána is itt maradnak. A határban járunk: líra és epika peremén. Az Alkonynapló mintha az időskori remekmű, a Távozó fa továbbírása lenne más modalitásban.

Élményei akkor nyernek értelmet, amikor egy eltűnt családi örökség, egy Madonna-kép után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a mű új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képtől, ám meglepő ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, és közösen igyekeznek felderíteni a festményt övező rejtélyt.
Nyomozómunkájuk az 1500-as évek Wittenbergjébe vezeti őket, ahol egy nap titokzatos fiatal nő érkezik a szász választófejedelem udvari festőjének, Lucas Cranachnak a házába. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor a mester megbízza a lány portréjának megfestésével, a fiú olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki.
Két fiatal nő, akiket ötszáz év választ el egymástól. De mi köti össze őket?
MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A Hellinger-Madonna az eredetileg 2014-ben megjelent regény bővített, átdolgozott kiadása.

Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania…
Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, „tökéletes gyilkosságokról” rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán.
A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál.

A hazug embert hamarabb utolérik…

Leonard Howell legborzalmasabb rémálma válik valóra, amikor kiderül, hogy elrabolták a lányát. A rendőrség segítségét nem tartja elegendőnek, ezért az egyetlen emberhez fordul, akit alkalmasnak tart arra, hogy visszaadja neki Caroline-t.

Eddie Flynn, a szélhámosból lett ügyvéd tudja, milyen az, amikor az ember elveszíti a gyermekét, és megesküszik, hogy épségben hazajuttatja Caroline Howellt. Múltja miatt Flynn számára cseppet sem idegen New York kétes hírű alvilági élete.

Amint azonban visszalép régi életébe, Eddie ráébred, hogy a játékszabályok megváltoztak, és őt alaposan átverték. De ki mozgatja a háttérben a szálakat? És van egyáltalán ebben az elvetemült ügyben valaki, aki igazat mond?

A nemzetközi bestsellerszerző, Steve Cavanagh Eddie Flynn-sorozatának harmadik kötetében a múlt mindent megkavar, és az események nem várt fordulatot vesznek. Csupán egy dolog biztos: a feszültséggel teli, lélegzetelállító izgalom.

„Cavanagh Eddie személyében rokonszenves és bonyolult karaktert teremtett.” – Debbish dot com
„Steve Cavanagh bizonyára eladta a lelkét az ördögnek, hogy a világ egyik legjobb krimiírója legyen.” – Adrian McKinty, díjnyertes író

Clarence és társai, a legendás „Lándzsahegy hadosztály” harckocsizói eleinte legyőzhetetlennek hitték a tankjaikat. Aztán találkoztak a német Párduccal, amely olyan gyilkos erejű ágyúval volt felszerelve, hogy a legvastagabb páncélt is képes volt átütni. Ekkor Clarence-ék olyan fegyvert kaptak, amely elég erős volt, hogy bosszút álljanak vele az elesett bajtársaikért: a Pershinget, a híres-nevezetes „szupertankot”. Ezzel azonban együtt járt egy gyötrelmes, új feladat is: immár minden támadás alkalmával ők haladtak legelöl. Így aztán Clarence tizedes azon kapta magát, hogy ő vezeti az Amerikai Egyesült Államok hadseregét az európai hadszíntér legnagyobb városi ütközetébe, amelyet Kölnért, Németország „Erődvárosáért” vívtak. Mikor keresztülverekedték magukat a romokon, Clarence megütközött a félelmetes Párduccal, és harcérintkezésbe került a tizenéves Gustav Schaeferrel is, egy Panzer IV-es tank géppuskásával, akit társaival együtt öngyilkos akcióba küldtek, hogy állítsák meg az amerikaiakat. Amíg Clarence és Gustav golyózáport zúdítottak egymásra egy széles sugárúton, meglepetésként érte őket egy fekete autó tragikus felbukkanása. Ami ezt követően történt, az egészen a közelmúltig kísértette Clarence-t, és arra késztette, hogy térjen vissza Kölnbe, és cselekedje meg az elképzelhetetlent: nézzen szembe az ellenfelével még egyszer, utoljára.

Az idős Máriddja nemrég tudta meg, hogy már nem sok ideje van hátra. Az asszony mindent megtesz, hogy férje, a lassan demenciába süllyedő Bierra elől eltitkolja az igazságot. A számi családokban hagyományosan az idősekről a fiatalok gondoskodnak, nekik azonban nem született gyerekük. Máriddja unokaöccsét mindketten rajongva szerették, de a fiú eltűnt az életükből.
A regény másik történetszála Kaj és Mimmi sorsáról szól, akik orvosokként igyekeznek beilleszkedni a közösség életébe, és új barátságokat kötni. Ám az élet Kajnak is tartozik némi magyarázattal: vajon miért nincsenek róla kisgyerekkori történetek, fényképek, és hogyan kerülhetett egy doboz kézimunka édesanyja hagyatékába?
A nagyszerű humorral elmesélt történet szálai összefonódnak, és az események mögött lassan kibontakozik a számi nép megrendítő múltja. Tina Harnesk érzékletesen mutatja be, mit jelent szeretni és veszíteni családon belül. Regénye 2023-ban, Svédországban elnyerte az Év Könyve díjat.

Kissen gyerekként végignézte, ahogyan egy tűzisten végez a családjával, felnőve istenölőként keresi a kenyerét, és szereti a munkáját. A kegyes hazugságok istene azonban kifog rajta: mivel egy fiatal lányhoz köti egy varázslat, csak annak élete árán lehetne elpusztítani.
Kissennek a szokatlan páros és egy titkos küldetést teljesítő, egykori lovag társaságában Blenraden városába kell utaznia, hogy ott mind a négyen szívességet kérjenek az ott tartózkodó utolsó vad istenektől, nyomukban azonban gyilkosok és démonok járnak, és körülöttük polgárháború bontakozik ki…

A konyhalány és az apáca. A feleség és a mostohalánya. Négy nő, négy teljesen eltérő életút, amelyek metszéspontjában Esztergom városa és egy különleges tehetségű férfi, Sandro Botticelli áll.

Vágyak, vonzalmak, plátói és testi szerelmek, a reneszánsz Esztergom pezsgő lüktetése – Schmöltz Margit finom ecsetvonásokkal megfestett története egyedi élményt ígér.

2007-ben világszenzációt keltett a Vitéz János érsek esztergomi dolgozószobáját restauráló művészettörténészek – Wierdl Zsuzsa és Prokopp Mária – azon megalapozott hipotézisének bejelentése, hogy a falakat díszítő, a négy reneszánsz erényt ábrázoló freskók egyikét Sandro Botticelli, a firenzei iskola talán legjelentősebb festője készítette.

Schmöltz Margit regénye Botticelli esztergomi tartózkodásának és a freskó születésének állít emléket, magával ragadó mesét szőve mindabból, amit biztosan tudhatunk a mű keletkezéséről.

Vágysz az intimitásra, egy jól működő párkapcsolatra, de nem tudod megvalósítani, és olykor azon is eltűnődsz, egyáltalán megéri-e a küzdelmet? Jó szülő akarsz lenni, de túlságosan gyakran „elveszíted a fejed”? Mindent kényszeresen kontrollálni próbálsz? Kétségbeesetten hajszolod az eredményeket, hogy ezek igazolják értékességedet? Állandóan homályos szorongást, hiányt és szomorúságot érzel? Függőségekbe menekülsz?

Ha bármelyik kérdésre igennel válaszolsz, lehet, hogy fájdalmas gyermekkorod rejtett, ám ártalmas hatásaitól szenvedsz, és egy sebzett belső gyermek él benned, akinek segítségre, gyógyulásra van szüksége.

A világhírű pszichológus nagy hatású könyvében megmutatja, hogyan gyógyíthatjuk meg ezt a belső gyermeket, megajándékozva magunkat azzal a minőségű szülői gondoskodással, amire annak idején szükségünk lett volna. Egy jól felépített, lépésről lépésre kísért folyamatban feltérképezhetjük és lezárhatjuk gyermekkorunk minden egyes fejlődési szakaszának nyitva maradt ügyeit. Megszabadulhatunk a romboló családi mintáktól, hogy immár szabadabban, sikeresebben és felelősségteljesebben élhessük felnőttéletünket. Gyógyult belső gyermekünk a továbbiakban az öröm és az életerő forrása lesz számunkra.

Bradshaw klasszikus műve megjelenésekor valódi szenzáció volt, és közérthetőségének, érzelmi erejének, valamint gyakorlati használhatóságának köszönhetően ma is kevés hasonlóan jó könyvet lehet ajánlani azoknak, akik tájékozódni szeretnének a témában, és eredményesen gyógyítani sebzett belső gyermeküket. A kötet a megvilágító erejű magyarázatok mellett számos esettanulmánnyal, interaktív technikával, kérdőívvel és vezetett meditációval segíti a hatékony munkát.

A Hazatérés önmagadhoz felfrissített fordításban jut el ismét a magyar olvasókhoz.

A testet és az elmét gyakran külön kezeljük, de amikor harmóniába kerülnek egymással, akkor hozhatja ki magából az ember a legtöbbet.
A mentális edzettség sorra veszi az elveket, amelyekkel Ant Middleton eléri a legerősebb testi és elmeállapotot.

Ant Middleton különböző fegyveres alakulatokban futott be karriert. 2008-ban lett az SBS különleges osztagának tagja, ahol négy évet húzott le. Sikerkönyvei vezették a Sunday Times bestsellerlistáját, és átlépték az egymillió eladott példányt.

Utánam! Vezetéselmélet a frontvonalból című könyvében elmondja, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a legkiválóbb vezetőknek.

Félelembuborék című könyve elmagyarázza, mi az a félelembuborék, és hogyan használhatjuk fel arra, hogy túllépjünk teljesítőképességünk határain.

Zéró negativitás című könyvében bemutatja, hogyan lehet pozitív hozzáállással reagálni az élet különböző területein jelentkező krízisekre.

„Mert a természet sz**ik ránk. Ez a legfontosabb, amit meg kell értenünk.”

A természetet semmi sem érdekli.
Nem fogja megköszönni, hogy elektromos hibridautót vásároltál. Nem lesz kedves hozzád azért, mert napelemet szereltél fel. Nem ad egy kicsivel több esőt, mert beérted két gyerekkel, eggyel, vagy egyáltalán nem vállaltál gyereket. Sem több, sem kevesebb szén-dioxidot nem nyel el azért, mert elmész szavazni. Nem kíméli a korallzátonyokat, a gleccsereket és az esőerdőket, csak mert rábeszélted a gyerekeidet, hogy mégiscsak kóstolják meg a húspótlóból készült darált húst. Mindazt, amit most tapasztalunk, egyáltalán nem tudjuk befolyásolni a tetteinkkel, mert ez a tíz, harminc vagy ötven évvel ezelőtt meghozott és főként meg nem hozott döntéseink következménye.

Az élet megy tovább – akkor is, ha lángolnak az erdők; ha elfogyott az élelem és az üzemanyag, a családoknak pedig gyalogszerrel kell menekülniük a tűzvész elől; akkor is, ha tüntetők rombolják le a városokat. A klímaválság olyan, akár egy rémálom, mégis van, ami nem változik: a kamaszok szerelmesek lesznek, a házasságok megromlanak, a fiatalok identitásválságba kerülnek, és lankadatlan intenzitással lázadnak rettenetes szüleik ellen.
Didrik negyvenéves média-tanácsadó, aki az erdőtűz elől menekülve igyekszik hősiesen viselkedni, családja megmentésére irányuló erőfeszítései azonban kudarcba fulladnak. Melissa klímatagadó influenszer, tele elveszett álmokkal. André egy kiöregedett teniszcsillag megnyomorított fia, aki arra használja a válságban egyre inkább elharapódzó erőszakot, hogy leszámoljon szörnyeteg apjával. Vilja, Didrik tinédzser lánya, aki elszakad a családjától, és a cselekvésre képtelen felnőttek helyébe lép a menekültek vezetőjeként.
Jens Liljestrand nem túl távoli jövőbe helyezett disztópiájában négy ember küzd nemcsak az életben maradásért, hanem a boldogság fel-felvillanó érzésének megtartásáért is, miközben Svédország lángokban áll.

Jens Liljestrand svéd újságíró és író. Korábban a Sydsvenskan és a Dagens Nyheter kritikusa, az Expressen kulturális rovatszerkesztője. Vilhelm Mobergről írt életrajzi bestsellerét August-díjra jelölték. A Ha minden véget ér is az első regénye.

Egy CIA-repülő, amit lelőnek az Arany Háromszög dzsungelében.
Egy náci gyűjtemény, mely Nyugat-Lengyelország elérhetetlen hegyeiben rejtőzik.
Egy hiányzó műkincs, a világ nyolcadik csodája, mely már hét évtizede eltűnt.
Egyetlen esély a megváltásra.