2026. július Könyvajánló

Amikor a fiatal Clara életében először kóstol meg egy darabka csokoládét, azonnal tudja, hogy az édes finomság lesz élete hivatása. 1912-ben a férjével, Alfred Ritterrel lerakják a saját csokoládé- és cukorkagyáruk alapkövét. Clara végül feltalál egy négyszögletes táblacsokoládét, amelynek számos fajtájában minden adott ahhoz, hogy meghódítsa a világot. Az odáig vezető út azonban rögös, a házaspárnak nagyon sok akadályt le kell küzdenie, hogy a családi vállalkozást felvirágoztassa.

A méltán népszerű Ritter Sport csokoládémárkát mindenki ismeri, létrejöttének történetét azonban csak kevesen. A Romy Herold néven alkotó szerzőpáros egy rendkívüli nő életét és egy immár világhírű csokoládémárka születését követi nyomon ebben a magával ragadó családregényben.

Ám amikor kellett, ez a kicsi és törékeny nő mégis fényesen helytállt: az embert próbáló időkben feltűrte a ruhaujját, és tüzet oltott Budapest ostromának zűrzavarában, segített a legismertebb magyar zsidó családnak a német megszállás után, nyilasokkal hadakozott, és később nem törték meg az ÁVH kihallgatói sem. Kevés híján hat évet töltött a kommunisták börtöneiben, rettenetes körülmények között, elképzelhetetlenül messze kerülve a Gerbeaud fényes termeitől.
A könyvhöz a szerző a Gerbeaud-leszármazottak családi archívumában és számos közgyűjteményben kutatott, többek között az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, ahol periratok, kihallgatási jegyzőkönyvek és ügynöki jelentések is foglalkoznak Elischer Edith-tel és tudós férjével.
Nem elégtétel és nem jóvátétel, de tény: Edith élete vége felé emberi helytállásáért átvehette a francia Becsületrendet. Az ő személyes története egyben család- és cukrászdatörténet is – édes és keserű, mint a huszadik század maga.

HULEJ EMESE újságíró. Huszonöt évig dolgozott a Nők Lapjánál, jelenleg a Magyar Krónika – kronika.hu – munkatársa. Szentendrén él, egy fia van. Első könyve, a Teleki Géza életét feldolgozó „Egy Teleki gróf Afrikában” című kötet 2014-ben jelent meg.

A húszéves Ambre szerelmes, Philippe viszont házas, és csupán szeretőt keres. A lányt egy év után felemészti az érzelmileg egyre megterhelőbb, egyre kilátástalanabbá váló kapcsolat, és öngyilkosságot kísérel meg. Túléli, de az igazi gyógyulás reménytelenül távolinak tűnik. Ha nem is könnyen, Ambre elfogadja a Philippe által tulajdonképpen mindkettejük számára menekülőutat jelentő megoldást, és a téli szezonra elszegődik felszolgálónak egy eldugott, alpokbeli panzióba.
A gyönyörű táj, a munkatársak, az új barátok támogatása lassan megmozdít benne valamit. Fokozatosan ráébred, hogy az életben nem csupán romboló kapcsolatok létezhetnek, mert vannak emberek, akik bár maguk is gondokkal, traumákkal küzdenek, tudnak és akarnak is segíteni, és hogy vannak még olyanok, akik előtt nem szégyen gyengének, kétségbeesettnek mutatkoznia, mert ők is vállalják a maguk esendőségét.
Tim, Rosalie, Andréa, Wilson és a többiek, bár a véletlen szeszélye sodorta őket össze Arvieux-ben, fél év múltán már igazi közösségként fogják elbúcsúztatni a téli szezont, Ambre pedig megerősödve kerül ki a kegyetlen erőpróbából: ismét készen áll arra, hogy nyitott szívvel és lélekkel fogadja be a világot, az embereket.

Josse, a szegény családból származó, tanulatlan fiú a véletlenek folytán egy olyan mozgalom élén találja magát, amely a vulkán – a tagok által biztosra vett – kitörésére készülve a tengerparton, a várostól biztonságos távolban új település építését tervezi. Josse egyre otthonosabban mozog a szerepben, amelyre korábban alkalmatlannak találta volna magát, és a napról napra népesebb mozgalom elismert, tisztelt és népszerű vezetőjeként ténykedik. Az építkezés rendben zajlik, az új világ ideológiai alapjáról a mozgalomhoz csatlakozott filozófusok gondoskodnak, és Josse – talán – őszinte hittel dolgozik a közös célokért. Ám, ahogy azt várni lehetett, a hatalom sem marad tétlen.
„Lucretius ott állt a fórumon a tömegben, és Josse beszédére fülelt, amikor hallotta a robbanást. A Vezúvot az ő pozíciójából nem lehetett látni, azonban már néhány másodperccel később látta felszállni a felhőt a kapitólium fölött, és azonnal megértette, hogy mi az. Meg fognak kövezni, ez volt az első gondolata.”

A német könyvdíjas Eugen Ruge regénye aktuális kérdésekre is élesen reflektáló, nagyszabású történelmi regény. Szórakoztató és mélyen elgondolkodtató történetet mesél el lebilincselően izgalmasan, finom színekkel megrajzolt figurákkal és sziporkázó szellemességgel: személyes ambíciókról és végzetes vakmerőségről, a demokrácia és a hatalom természetéről, a politikai machinációkról és a tények szándékos eltorzításáról.

1945 februárjában mindhárman elkísérték apjukat a második világháború utáni hatalmi rendet meghatározó jaltai konferenciára. Mindőjük szomjazta atyja tiszteletét és szeretetét, miközben féltőn óvta őt, és meglátásaival támaszául is szolgált. A 27 éves Kathleen Harriman az Egyesült Államok szovjetunióbeli nagykövetének, Averell Harrimannek a lánya, háborús tudósító és síbajnok, aki a katyńi mészárlás feltárásában is segédkezett; a 30 éves Sarah Churchill színésznőből lett a brit légierő tisztje, és állandó, polemizáló beszélgetőpartnere a brit miniszterelnöknek; a 38 éves, háromgyermekes édesanya, újságíró-szerkesztő Anna Roosevelt pedig már a Fehér Házban is nagy körültekintéssel őrizte az elnök titkait. A történelmi jelentőségűvé vált Krím félszigeti tanácskozást új szemszögből bemutató, emberi drámákban bővelkedő könyvben nemcsak Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Sztálin háborús szövetsége repedezik, de az apa-lány kapcsolatok is drámai változásokon mennek keresztül. A család iránti hűség, a politikai érzék és a szerelmi románcok – a szovjet hírszerzés fürkész tekintetétől és lehallgatásaitól övezve – mind mérlegre kerültek.

Lalecska első születésnapját megelőzően a nácik elkezdik szisztematikusan lemészárolni a gettó lakóit. Szülei végső kétségbeesésükben úgy döntenek: bármi áron megmentik lányuk életét.

Zippa, az anyja kicsempészi Lalecskát a gettóból, és iskolai barátnőire, Irenára és Zofiára bízza, majd visszatér férjéhez. A két bátor nő és hozzátartozóik saját életük kockáztatásával rejtegetik és gondozzák a kislányt, akinek most már ők jelentik a családot.

A Lalecska története Zippa Jablon-Zonszajn egyedülálló, hiteles gettónaplóján, valamint az események kulcsszereplőivel készített interjúkon és eredeti dokumentumokon alapul.

Megesküdtem, hogy soha többé nem lépem át ennek a palotának a küszöbét. Hogy soha többé nem hódolok be apámnak.
De mégis visszahurcoltak ebbe az aranykalitkába, ahol az uralma alatt görnyedek egy olyan sorshoz láncolva, amely elől oly sokszor menekültem.
A testem az övé, hogy összetörje; a mágiám az övé, hogy a szolgálatába hajtsa. És bármennyi éjen át álmodom is arról, hogy Dacre áttöri a palota kapuit, és kimenekít a sötétségből, az álmok mit sem érnek egy király kapzsiságával szemben…
Még ha a társam el is jön értem, és megszabadulok apám markából, nem tudom, marad-e bármi belőlem, amit érdemes lehet megmenteni.
A királyság haldoklik.
A föld kiszárad az elorzott mágia súlya alatt, és apám uralma nem érhet véget vérontás nélkül.
De túl sokáig éltem már a sötétben.
És nem arra születtem, hogy elhervadjak – hanem arra, hogy lángra lobbanjak.

Miután az 1980-as években a Bay Area heavy metal szcénájából robbanásszerűen kitört a thrash metal, évről évre, sorra meghódította a slágerlistákat, míg el nem jutott a bolygó minden sarkába. Az Exodus gitárosaként és fő dalszerzőjeként, valamint a műfaj egyik megalkotójaként és legelszántabb támogatójaként Gary Holt végignézte, ahogy kollégái – a Metallica, a Megadeth, a Slayer és az Anthrax tagjai – szupersztárrá váltak. Miközben ők milliókban mérhették a rajongóik, illetve az eladott lemezeik számát, az Exodus albumai hiába részesültek kritikai elismerésben és inspiráltak generációkat, a zenekar nem tudott elérni hasonló sikereket, amiben közrejátszott a rossz menedzsment, a rossz döntések, illetve a bolygók rossz együttállása is.
A Lenyűgöző katasztrófa Holt végtelenül személyes beszámolója arról, milyen volt „gyorsan élni, brutálisan játszani és durván elbukni” a thrash metal világuralma idején. Az olvasó átélheti Holt és társai csúcspontjait és hullámvölgyeit, ahogy zsonglőrködtek a nagy lemezkiadók szerződéseivel, az MTV által szponzorált turnékkal és fesztiválokkal, a növekvő alkohol- és metamfetaminfüggőségükkel, valamint az eredeti tagok távozásával. A függőségektől gyötört Holt bukása villámgyors volt: az egyik évben még az MTV Headbanger’s Ball Touron játszik az Anthrax és a Helloween társaságában, a következőben pedig minimálbérért dolgozik, miközben drogokkal, a válásával, valamint a zenei karrierje közelgő összeomlásával küzd. Végül, egyik legközelebbi barátja és egykori bandatagja tragikus halálát követően Holt rájön, hogy az egyetlen, aki megmentheti, az ő maga.
Holt egyedülálló éleslátása és mesélőtehetsége csak fokozza a „több évtizedes őrületen átívelő, hamisítatlan odüsszeia” intenzitását. A Lenyűgöző katasztrófa egy hihetetlenül izgalmas utazás az elejétől a végéig. Holt története bizonyítja, hogy a megváltás mindig – még a rock ‘n’ roll legsötétebb bugyrai mélyéről is – lehetséges.

A magyar beatkorszak históriája anyagát akkor siettem nagy hirtelen egybefonni és rögzíteni, amikor arról értesültem, hogy Bródy János, a magyar beatzene és -korszak meghatározó alakja, a 2026-os év tavaszán – még pedig milyen borotva élen habzó korszak- és világváltást delejező évszak ban! –, a 80. születésnapja figyelmeztetésére (április 11-én) be kívánja fejezni nagyobb szabású koncertjeit. A tantusz leesett.

Igen! („Mindig egy szót szól énnekem…”) Ez a soha vissza nem térő alkalom egyúttal a magyar beat (és korszaka) mágikus-szimbolikus lezárulásának is számít. Igen? („Mindig így felel, ha kérdezem…”) Nem éppen, vagy nem teljesen ebben az időintervallumban. Hiszen a históriás narratívámnak az a keretet adó megállapítása, hogy a múlt század hatvanas éveinek elején kezdődött magyar beatkorszaknak ugyan e század nyolcvanas évei második felében vége szakadt. Utóvédharcai az évtized- és rendszerváltásra estek. Más megfogalmazásban: a Kádár-korszak kimúlására. (Ezt a fordulatot és egyben felszabadítóan [beat]ünnepi végszót idézi meg a cím – lapon az Illés együttes 1990. szeptember 15-i Népstadion-koncertje.) Tehát a következő idő mozgásaiban a beatkorszak vulkánja kihűlt és megmerevedett, hogy lehetővé válhasson históriája szakaszokba szedése és rögzítése.

Mindehhez sokáig muszáj volt élni, hiszen ahhoz, hogy egy adott történelmi korszakot hitelesen – még az utókor szenvtelen vizsgálódó magyarázatai előtt – ábrázolni lehessen, nemcsak az elevenen lávázó időt kell túlélni, hanem még a következőt, sőt a legújabb hajnalát is. Nem mindenkinek adatik meg a biológiai és a históriai idők effajta összepasszintása. Bródy Jánosnak azonban – akinek még az is megadatott, hogy kétszer ugyanazon folyó vizébe lépjen –, valamint krónikás druszájának része lehetett abban, hogy átküzdjön több, markánsan elkülöníthető periódust a magyar 20. század második felében – ami lehetővé teszi számukra a „beat ünnep” balladája elskandálását, sőt: kötelességét. A kimerevedő-kristályosodó idő homogenizálódása során a múlt többdimenziós jövővé gazdagodik. (Lásd a kötet Függelékét.)

A „Posztbeatkorszak posztok” részben pedig – a nemzedék hősei elmenetelét elsiratva – a krónikás azzal szembesült, hogy az ifjúság múzeumarchívumával mit lehet/kell kezdeni? Hogyan adja tovább, s főleg – ez adhat ügyet, célt maradék idejének – hogyan szervítsék és építsék be „túlélő” nemzedéktársaival „érzéki-erotikus” élményeiket és tapasztalataikat – túl merész kísérlet? – az ezeréves magyar kultúra univerzumába.

A tizenkét éves fiú még nem sejti, milyen iszonyatosan nehéz feladat vár rá: őt szemelték ki arra, hogy megküzdjön azokkal az erőkkel, amelyek nemcsak Amerika, hanem egy másik, fantasztikus világ, a Territóriumok, sőt az egész világegyetem létét veszélyeztetik. Csak annyit tud, hogy édesanyja nagyon beteg, és az utóbbi hónapokban folyton menekül valami vagy valaki elől.
Jack útra kel, világok között vándorol, hogy a rá leselkedő, többször emberi alakot öltő gonosz elől futva megszerezze a csodatévő Talizmánt, amellyel megmentheti szeretteit a mi világunkban, és Ikreiket a Territóriumokban. Ebben a horrorisztikus elemekkel, felejthetetlen barátokkal, szövetségesekkel és a legvadabb képzelet számára is kihívást jelentő ellenségekkel teletűzdelt, meseszerű felnövéstörténetben újra egymásnak feszül a jó és a rossz, és a világ sorsa azon múlik, hogy egy gyerek képes-e mindig, minden helyzetben jó döntést hozni.
Stephen King és Peter Straub először 1984-ben megjelent bestsellere felújított magyar szöveggel vonja ismét bűvkörébe régi és új olvasóit. Itt és most.

Az egykori gourmet hobbiszakács rémtettei teljes izgalomban tartják az országot, miután a sorozatgyilkos a címlapokra került. A nő nem hajlandó szóba állni a sajtóval, azonban Rikának, a harmincas éveiben járó, egy hetilapnál dolgozó újságírónőnek sikerül több interjút is készíteni vele, miközben egyre jobban magával ragadják Kadzsii szeszélyes szavai és tettei.
Juzuki Aszako lenyűgöző regénye valós események ihlette történet szeretetről, megszállottságról, és a japán ételek bársonyos, mély ízvilágában rejlő gyönyörökről.

A Mi jár a kiskamasz fejében? a legfrissebb kutatásokat alapul véve tárja fel a megváltozott viselkedés mögött álló okokat, és olyan módszereket kínál, amelyek segítenek kapcsolódni gyermekünkhöz, és támogatni őt ebben az átmeneti időszakban.

75 hétköznapi helyzeten keresztül mutatja meg, hogyan kezelhetjük például az iskolai szorongást, a testképpel kapcsolatos problémákat, a kortársaknak való megfelelés vágyát vagy az online biztonság kérdését. Praktikus tanácsait megfogadva hatékonyabban kommunikálhatunk és harmonikusabban élhetünk együtt 8 és 12 év közötti gyermekünkkel.

Ha megértjük a kiskamasz érzéseit és gondolatait, és elfogadó környezetet teremtünk számára, nemcsak kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz, de szülőként mi is felkészültebben nézhetünk majd szembe a kamaszkor későbbi kihívásaival.

„A Lázár megdöbbentő könyv, egyszerre realista és nyugtalanítóan álomszerű.” – Daniel Kehlmann

„A sötét erdő szélét még mindig egy kimúló évszázadból megmaradt hó borította, amikor Lázár Lajos, a vízkék szemű, áttetsző gyermek először látta meg azt a férfit, akit annak halála után is apjának tekintett.”

Minden elkezdődik, még a vég is. Lázár Lajos születésével, az erdei kastély falai között, beköszönt a 20. század, amely örökre megváltoztatja a Magyarország déli részén élő Lázár bárók régi életét. A Habsburg Birodalom bukásával felbomlik a régi világrend, széthullik a nemesség és az elhallgatott családi titkokkal terhelt látszólag biztonságos jólét is: Sándor, a tekintélyes családfő, szégyelli fia különcségét; Ilona, visszataszítónak találja kisöccsét; Mária, a gyönyörű édesanya, retteg, hogy valakinek feltűnik a kísérteties hasonlóság gyeremeke és a két hete elhunyt fiatal lovászlegény között, míg Sándor fivérét, Imrét, akinek túlvilági látomásait gyakran őrültségnek bélyegzik, egy közelgő katasztrófa víziói gyötrik.

„…akkor fogta fel, hogy minden megváltozott. A világ, amelyben megismerkedtek és elbúcsúztak egymástól, már nem létezett.”

A Lázár egy magyar nemesi család több generáción átívelő történetét és hanyatlását meséli el a viharos 20. századi események hátterében egészen 1956-ig. A fiatal svájci író egy új generáció friss hangja, regénye egyszerre modern és időtlen. A mű mesterien teremt atmoszférát: a családi rezidencia, valamint az azt körülölelő, baljósan sötét, mesebeli erdő élénken kelnek életre az olvasó előtt, miközben a regény finoman kikacsint Gabriel García Márquez és Thomas Mann világára.

A Lázár 2025-ben meghódította a nyugat-európai olvasókat:

Megjelenést követően a könyv hónapoking a SPIEGEL bestseller lista első helyén állt, azóta, több hónap elteltével töretlenül a lista élén áll,
Közel négy hónap alatt, több mint 200 000 példányban kelt el a könyv,
Jelenleg 26 országban készül fordítás a könyvből
2025-ben a Frankfurti Könyvvásár a „Vásár könyvé”-nek választotta,
2025-ben elnyerte a Független Könyvesboltok Kedvenc Könyve díjat
2025-ben jelölték a Svájci Könyvdíjra
A könyv filmjogait az HBO forgalmazásában megtekinthető, nagy népszerűségnek örvendő Babylon Berlin sorozat készítői nyerték el

Soha nem is volt az. A szülei elvárják, hogy tökéletes legyen, a barátai tökéletesnek látják, a múltja pedig emlékezteti arra, hogy soha senkinek nem volt elég. Egy elhallgatott trauma elválasztotta attól, ami az egyetlen menedéke volt: a tánctól.
Egy nap Alex, a vonzó, de melankolikus végzős felkéri, hogy táncoljon vele a szalagavatóján. Emili nem is sejti, hogy ez a keringő mindent meg fog változtatni. Csak egy táncnak indul az egész, ám hirtelen titkok, hazugságok, elfelejtett történetek és elnyomott érzelmek törnek a felszínre. Míg Emili küzd a múltjával és a szüleivel, addig Alex magával vív csatát. És ahogy Emili körül sorra dőlnek össze az oszlopok, amelyek a látszólag tökéletes életét egyben tartották, rádöbben, hogy semmi sem az, aminek látszik…

Egy ifjúsági lélektani regény egy lányról, aki királynőt játszik. Egy fiúról, aki bolyong a világban. Egy családról tele álarcokkal és titkokkal. Egy táncról, ami elindít valamit. És egy szerelemről, ami mindent megváltoztat.

Chloe Langford
Életem egyik legnagyobb tragédiája után döntöttem úgy, hogy pszichológia szakon fogok
továbbtanulni. Azt hittem, hogy segít majd kiismerni az embereket, de aztán szembesültem a
ténnyel, hogy a barátom megcsalt, ami egyáltalán nem tett jót az önbizalmamnak. Ám ha nem
történt volna meg azon a bizonyos estén a szakítás, talán sosem találkozom azzal a fiúval, aki
nemcsak segít visszanyerni a valódi énem, de második esélyt is ad, hogy egy múltbeli hibámat
kijavítsam.

Lance Blackburn
A család fekete bárányának lenni szívás. A hétköznapjaim szürkék; általában családi vitákat
hallgatok, amik rendszerint miattam robbannak ki, mivel nem vagyok olyan szorgalmas, mint
az öcsém. Mi több, a kudarc tökéletes példája vagyok, aki a filozófiaórái helyett inkább a
városban motorozik. Nincsenek hosszú távú céljaim, elképzelni sem tudom az öt évvel
későbbi énem. A sebesség az egyetlen menedékem, ami kitisztítja a fejem, és ami nélkül nem
ismertem volna meg azt a lányt, aki színt hoz a sivár életembe.
Talán a sors nem véletlenül sodor egymás mellé két embert.