Névadónkról
1818. november 17-én született Gyöngyösön. Édesapja, Vachott Imre Eszterházy uradalmi ügyésze, édesanyja, Hercsúth Janka pedig Kossuth Lajos unokahúga. A családban három gyermek nevelkedett: Sándor, Imre, Kornélia. Első diákéveit a gyöngyösi ferences gimnáziumban töltötte. Szülei halála után, 1831-ben az eperjesi evangélikus kollégiumban folytatta tanulmányait öccsével együtt. Itt kezdett bontakozni költői tehetsége. Elnöke lett a Magyar Nyelvmívelő Társulatnak. Társaival lapot szerkesztett, melyet sokszorosítva terjesztettek. Eperjesen kötött életre szóló barátságot Sárosy Gyulával.
1838-tól az Athenaeumban jelentek meg első költeményei. Rövid idő alatt komoly elismerést vívott ki magának műveivel. 1841. márciusában ügyvédi diplomát szerez. Érdemei elismeréséül a Kisfaludy Társaság 1842-ben, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1843-ban tagjai sorába választotta. 1842-ben lánytestvérének halála mélyen megrendítette. Ekkor írta Kornélia emlékezete című szép költeményét.
1841. március 18-án Bajzáéknál ismerte meg Csapó Máriát, aki életének nemcsak társa, hanem szellemi partnere lett. Szerelmi házasságuk idején pesti lakásuk, az egykori Wenckheim-ház kiváló írók, művészek találkozóhelye lett. Vörösmarty Mihály, Bajza József, Erdélyi János, Fáy András gyakori vendég volt Vachottéknál. 1844 karácsonyán a megszokott társaság töltötte együtt a szentestét, az akkor még újdonságnak számító karácsonyfa tövében. Petőfi Sándor is részese volt a vendégszeretetnek. Itt érintette meg szívét a 15 éves Csapó Etelka szépsége, bája.
Az 1848-as forradalom idején aktív résztvevője volt a közéletnek. Tagja a megyei állandó bizottmánynak, neve ott szerepel a gyöngyösi nemzetőrök listáján. Felesége a gyöngyösi nemzetőrség zászlóanyja. Kossuth mellett – aki nagybátyja volt – titkári tisztséget töltött be a forradalom idején.
A szabadságharc bukása után rövid ideig bujkált. 1850-ben – korábbi tevékenysége miatt – rövid vizsgálati fogságot szenvedett. Szabadulása után nagyrédei birtokán telepedett le. Barátja, Sárosy Gyula rejtegetése miatt 1852 végén letartóztatták. Magyarország leghírhedtebb börtönébe, a pesti Újépületbe került. Néhány hónapi raboskodás után elméje elborult, ezért szabadon engedték. Súlyos betegségét a Schwartzer-intézetben kezelték 1861. április 9-én bekövetkezett haláláig.