NKB – decemberi könyvajánló

„Műveltek” csoportja

Dan Millman: A békés harcos útja

Megismerkedhetünk egy kamasszal, aki éli az életét: italozik, csajozik és tornázik. Célja, hogy kijusson az olimpiára. Egy nap találkozik egy öreg tanítómesterrel, Szokratésszal, aki maga a békés harcos. Ellátja Dant jó tanácsokkal, és van amit megfogad, van amit nem. Súlyos motorbalesetet szenved az orvosok nem sok jóval kecsegtetik. Úgy tűnik lemondhat a karrierjéről. Dannek van még egy esélye. Szokratész lelket önt belé és nem hagyja, hogy Danben bármi kétely is felmerüljön. Dan nagy harcok árán ki jut az olimpiára és meg is nyeri azt. A világhírű atléta IGAZ története.

Műveltség: 10/8
Bátorság: 10/10
Barátságosság: 10/4
Önfeláldozás: 10/8
Őszinteség: 10/9
Humorosság: 10/3
Romantika: 10/1
Izgalom: 10/9
Szomorúság: 10/7
Tetszett: 10/10

 Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Azért tetszett a könyv: Tele van élettel. Nem vagyok nevetős típus de ez a könyv kihozta belőlem a bohócot. Tetszett, hogy akár a buszon is felhőtlenül tudtam rajta nevetni, viszont az kevésbé, hogy emiatt mindenki furán nézett rám.  Kinek ajánlom: Szomorú vagy vidám vagy melankolikus, egyszóval mindenkinek ajánlanám. Bárkit le tud kötni, aki értékelni tudja a csípős megjegyzéseket és a nagy drámázásokat. Rengeteg improvizálás is van a műben, teljesen érződik rajta, hogy ez a fiatalok nyelve és korosztálya.  Ákos kedvencem szereplőm. Bolyongó lélek, aki elég gyakran feltűnik a könyvben, teljesen váratlanul. Bohókás figura aki oldja a hangulatot. 
Kedvenc rész: „– Lia – nézett apu mélyen a szemembe. – Ha kiviszed ebből a házból az antiszociális testvéredet szilveszter estéjén, hivatalosan is te leszel a kedvenc gyerekünk.” Idézet a könyvből. A testvérét Szilveszternek hívják és érthető, hogy nem szeret szilveszterkor kint sétálni, na meg az embereket sem szereti. Önmagamra emlékeztet.
Mit változtatnék? Semmit sem változtatnék meg. Így tökéletes. Annyira szerettem, hogy nem bírtam letenni és egy nap kellett hozzá.

Műveltség: 10/3
Bátorság: 10/9
Barátságosság: 10/5
Önfeláldozás: 10/8
Őszinteség: 10/7
Humorosság: 10/10
Romantika: 10/7
Izgalom: 10/10
Szomorúság: 10/7
Tetszett: 10/10

„Bátrak” csoportja

John Green: Csillagainkban a hiba

Még soha nem olvastam ehhez fogható könyvet. Ez nem egy megszokott, könnyed romantikus regény.
Életszerű leírásának köszönhetően az olvasó képes beleélni magát a szereplők helyzetébe, képes velük együtt kacagni, sírni.
Bár nagyon tetszett az író humora, amivel kicsit oldani tudott a könyvön végighaladó feszültségen, mégis leginkább a szereplők gondolkodása fogott meg. A két főhős vélekedése az életről, szerelemről és halálról az, ami megindítja az olvasót, hisz olyan örök érvényű igazságokra találunk benne, ami szerintem mindenkiben valami maradandót alkot.
Az író szavaival élve: „Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.” Első sorban olyanoknak ajánlanám a Csillagainkban a hibát, akik szerelemről, küzdelemről szeretnének olvasni, akik nem ragaszkodnak könnyed, happy enddel végződő lezárásra. Egy igazi érzelmi hullámvasút ez a könyv. Gyönyörű, de szomorú történet, s tán ettől olyan igazi. Nagyon mély gondolatokat tartalmaz, amik minden olvasót meg fognak érinteni.
Kedvenc szereplő: A két főszereplő nagyon a szívemhez nőtt, de leginkább Augustus Waters, azaz Gus vált a kedvencemmé.
A fiú igazi példakép, hisz hatalmas lelkiereje van, és a végsőkig igyekszik kitartani. Gyűlöli a betegségét, folyamatosan küzd és szeretne valami nagy, maradandó dolgot hátrahagyni maga után, hogy sokan emlékezzenek rá.
Példaértékű az is, ahogyan a barátaival, szeretteivel bánik. Mindenkinek igyekszik segíteni, támaszt nyújtani, mindig kiváló barátként áll helyt. Nagyon szerethetővé teszi, hogy a szenvedéssel teli életében megtalálja a boldogságot, amit Hazelben fedez fel és ezért a szerelemért képes bármit megtenni.”  Kedvenc rész: A két legkedvesebb jelenet számomra az előtemetés és Gus levele Hazel számára. Mind a két jelenetben mély és nagyon szép érzelmes gondolatok találhatók. Ezeket a részeket nem hinném, hogy bárki el tudná olvasni anélkül, hogy ne könnyezze meg! Mit változtatnék: Nem változtatnék meg semmit. Bár eleinte reménykedtem boldogabb befejezésben (ahogy mindenki más), be kell látnom, ez így volt tökéletes és gyönyörű. Vétek lenne bármin változtatni.

Műveltség: 10/9
Bátorság: 10/10
Barátságosság: 10/9
Önfeláldozás: 10/10
Őszinteség: 10/9
Humorosság: 10/6
Romantika: 10/10
Izgalom: 10/9
Szomorúság: 10/10
Tetszett: 10/10

 Markus Zusak: A könyvtolvaj 

A könyvtolvaj című regény a nácizmus korába enged bepillantást. Megismerkedhetünk Liesellel, a 9 éves kislánnyal, akinek nevelőszülőkhöz kell költöznie. A Münchenbe tartó vonatút alatt meghal az öccse, ami hatalmas traumát jelent számára. Testvérét szinte rögtön eltemetik, s a temetőben Liesel talál egy kis fekete könyvet, ami a sírásásról szól, és sorsfordító szerepe lesz.
Miután az édesanyjával fájdalmas búcsút vesznek egymástól, elviszik a nevelőszüleihez, Hubermannékhoz.
Nevelőanyja kemény asszony, de szereti Lieselt. Mosónőként dolgozik, s idővel Liesel hordja ki a tiszta ruhákat. Férjével, Hanssal nagyon szoros barátságba kerülnek. Liesel minden este újraálmodja öccse halálát, de Hans mindig bemegy hozzá, megnyugtatja és olvas neki. Liesel rettenetesen meg szeretne tanulni olvasni, ezért nevelőapja elkezdi oktatni, noha ő neki se megy a legjobban. Hitler születésnapján lopja az első könyvét, s napokig rettegésben él, mivel a polgármesterné meglátta. Ám nem mentek ki érte, és egy szép napon mikor kivitte a kimosott ruhát hozzájuk, a polgármesterné megmutatja a saját kis könyvtárát, ahol Liesel minden alkalommal olvasgat egy kicsit, míg végül el nem kezd lopkodni legjobb barátjával, Rudy Steinerrel. Az ő kis kalandjaikról szól ez a könyv, hogy két fiatal gyerek hogyan éli meg a nácizmus időszakát, míg a szörnyűségek be nem következnek. Annak ajánlom, aki szeret komolyabb műveket olvasni, s betekintést szeretne nyerni egy nehéz időszakba; amikor küzdeni kellett a megélhetésért, és az emberek féltek.   Kedvenc szereplő: Rudy Steiner. Egy végtelen élénk gyerek, aki nem akar tudomást venni a körülötte lévő nehézségekről, és nem riad vissza semmitől. Fondorlatos, makacs, és merész. Amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Kedvenc rész: mikor Liesel beleejtette a könyvét a folyóba, s Rudy a hideg vízbe ugrott utána. Megállt a folyó közepén kezében a könyvvel, és vigyorogva megkérdezte Lieseltől hogy kap e egy csókot amiért kimentette a lány kincsét. Liesel nemet kiabált, s azt hogy azonnal jöjjön ki.
Mit változtatnék meg:
„Semmit sem változatatnék meg. Sejtettem hogy a vége szomorú lesz, és hogy nem lesz happy end, de nem változtatnám meg benne, mert ennek így kell lennie. Csattanósan és tragikusan kell hogy véget érjen, különben fura lenne ha úgy zárulna a könyv, hogy mindenki éli tovább az életét.   

Műveltség: 10/7
Bátorság: 10/10
Barátságosság: 10/9
Önfeláldozás: 10/8
Őszinteség: 10/8
Humorosság: 10/2
Romantika: 10/5
Izgalom: 10/8
Szomorúság: 10/8
Tetszett: 10/10

„Barátságosak” csoportja

Stephen King: Carrie

Ez a könyv egy tini lány, Carrie „utolsó hónapját” mutatja be. Ez idő alatt felébred benne egy ember feletti erő. Tetszett: Én imádtam Carrie történetét, egyszerűen olyan jól ki volt találva, hogy simán el lehetne hinni róla azt, hogy egy átlagos ember (persze az emberfeletti erőn kívül). Nem tetszett: Viszont az nem tetszett, hogy a történetet megszakították a rendőri nyomozással. Szerintem felesleges volt hisz, úgy érdekelt a történet, addig a pontig. Innentől csak azt éreztem, hogy húzza a történetet az író.
 Kinek ajánlom: A könyvet tizenkét évesnél idősebbeknek ajánlom, mert ők élvezni fogják.
Nem hiába horror témában mozog, semmi képen nem adnám egy negyedikes gyereknek viszont a felnőttek és a tinik élvezni fogják.
Kedvenc szereplőm Carrie. A könyvben neki és az anyjának van legjobban kidolgozva a jellemzése szerintem. Carrie az a tipikus kis csendes lány, akit piszkálnak, pedig elég jó fej lenne, ha nem piszkálnák. Kedvenc jelenetem, amikor összeveszik az anyjával és elkezdenek veszekedni. Amin változtatnék: A különböző rendőri jelentéses részeknek a számát csökkenteném a felére. Azon kívül nem változtatnék meg mást.   
Műveltség: 10/8
Bátorság: 10/9
Barátságosság: 10/8
Önfeláldozás: 10/8
Őszinteség: 10/9
Humorosság: 10/6
Romantika: 10/5
Izgalom: 10/10
Szomorúság: 10/5
Tetszett: 10/10
   

Kemény Zsófi: Én még sosem
   
A szilveszer éjszakai karneváli hangulatban beinduló Én még sosem című regény három, élesen elkülönített elbeszélői hangra épül: a csendes, profi sportoló, Toma, a cinikus és a problémás Ágó jó barátok. Előbbibe halálosan szerelmes lesz Eszter, aki jó fej és félénk, de mégis felborul a világa egy szerelem miatt. A látszólagos szerelmi történet, a három fiatal különböző egyénisége más-más témákat helyez az előtérbe. Szemtől szembe szinte semmit nem tudnak kimondani, Facebook-on, chat-en és Snapchat-en már annál többet. Tetszett: A természetesség, a hitelesség és az egyszerűség hangsúlyosabbá vált, mint az egyes könyvekben való túlbonyolítás, és az érthetetlen szavak megjelenése. Nem tetszett: Szereti a több szálon futó eseményeket, és a szerelmi bonyodalmakat. Kedvencem Toma, mert sportol, és mert én is szeretem a slam poetry-t, egyezik a személyiségünk. A házibuli éjszakáján történő jelenetek a kedvenceim, mert akkor indul be a történet. Megváltoztatnám, hogy a szereplők ne bújjanak annyira el egymás elől, mert úgy könnyebben kibontakozna a szerelmi szál.   

Műveltség: 10/5
Bátorság: 10/8
Barátságosság: 10/8
Önfeláldozás: 10/5
Őszinteség: 10/7
Humorosság: 10/8
Romantika: 10/10
Izgalom: 10/10
Szomorúság: 10/3
Tetszett: 10/10

„Őszinték” csoportja

Leiner Laura: Hullócsillag
       
Átélhetően mutatja be a tinisztárok életét. Azt sugallja az olvasónak, hogy az általa imádott hírességeknek is pont annyi, ha nem több gondjuk akad a hétköznapok során mint a rajongóiknak. A regény főszereplői többé-kevésbé átlagemberek, mellyel az írónő azt az üzenetet közvetíti, hogy a mindennapi életben is bőven akadnak tiszteletreméltó hősök. Annak ajánlom, aki bele tudja élni magát egy átlagon felüli tinilány átlagos problémáiba.  Körte, Bexi menedzsere a kedvencem, mert ő a józan, felelősségteljes felnőtt szerepét is képes humorral megtölteni.  A könyv lezárása a kedvenc jelenetem, mert Leiner Laura az utolsó oldalakat úgy meg tudja tölteni feszültséggel, hogy úgy érzem, azonnal bele akarok kezdeni a sorozat következő könyvébe! Amit megváltoztatnék: számomra Bexi és Evelin ellenségeskedése túl gyorsan vált barátsággá. Egy kicsit hiteltelen, hogy a könyv elején Lexi negatív, gonosz szereplő, a végén pedig a szegény, elkeseredett előadó, aki a menedzsere miatt nem tud érvényesülni.   

Műveltség: 10/4
Bátorság: 10/8
Barátságosság: 10/8
Önfeláldozás: 10/9
Őszinteség: 10/10
Humorosság: 10/7
Romantika: 10/6
Izgalom: 10/7
Szomorúság: 10/3
Tetszett: 10/9

Gillian Flynn: Holtodiglan

Azért tetszett a könyv, mert a szereplők közvetlenül mesélték el a gondolataikat és a terveiket, mindenbe beavatták az olvasót.  Annak ajánlom, aki olyan könyveket keres, ami nem csak a fantáziáját mozgatja meg, hanem a logikai gondolkodását is. Go a kedvencem, mert mindig kiállt Nick mellett, akkor is amikor Amy gyilkosnak állította be, de ő hitt testvére ártatlanságában. Az a kedvenc jelenetem, amikor Nick megérkezik a húga telkén lévő fáskamrába, és meglátta a rengeteg holmi között az utolsó levelet. Megváltoztatnám a könyvben azt, hogy az írónő megmutathatta volna Amy naplójának tartalmát, hogy még szerethetőbb legyen a feleség ártatlan jelleme.   

Műveltség: 10/8
Bátorság: 10/8
Barátságosság: 10/1
Önfeláldozás: 10/1
Őszinteség: 10/2
Humorosság: 10/1
Romantika: 10/2
Izgalom: 10/10
Szomorúság: 10/3
Tetszett: 10/8
 

„Önfeláldozók” csoportja

Kiera Cass: A párválasztó

Azért tetszett a könyv, mert azt tükrözte, hogy nem mindig a tökéletesség számít és a pénz. Hogy egy olyan ember (Maxon herceg) gondolkodását lehet megismerni akiről nem igazán lehet gondolni a tévé és az újságok alapján, hogy milyen valódi érzései vannak és hogy valójában neki sem mindene a pompa és a ragyogás. Annak ajánlom, aki szereti a romantikus még izgalmas történeteket és akiben még él a régi kislány és szívesen olvassa egy herceg és hercegnő történetet, ezzel is visszautazva egy kicsit a gyerekkorába. A kedvencem Maxon herceg, mert annak ellenére hogy a tévéből és az újságból egy szimpla és felszínes hercegnek tűnik ő is csak egy átlagos ember mint a többiek, teljesen valós érzelmekkel America iránt. A kedvenc jelenetem az volt, amikor America először találkozott Maxon herceggel az első este és a lány nem bájologva beszélt a herceggel hanem megmondta neki, ami valójában nyomja a szívét. Megváltoztatnám a könyv végét mert az olvasó egy kicsit másabb befejezésre számít, itt pedig nem lett vége a Párválasztónak. 

Műveltség: 10/10
Bátorság: 10/10
Barátságosság: 10/10
Önfeláldozás: 10/10
Őszinteség: 10/9
Humorosság: 10/9
Romantika: 10/10
Izgalom: 10/10
Szomorúság: 10/3
Tetszett: 10/10

Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója

Azért tetszett, mert könnyen követhető volt. És a sok izgalmakkal teli események miatt az olvasó számára a könyv, letehetetlenné vált. Azért nem tetszett, mert a könyv közepe kissé egyhangú. Annak ajánlom, aki szereti a tini románcokat, és a fordulatokat. Azok akik olvasták A Szent Johanna gimit vagy a Bábelt  biztos tetszeni fog ez a könyvsorozat is. Kedvenc szereplőm Michael, mert ő az elejétől fogva kedves volt Miahoz és nem csak onnantól kezdve hogy megtudta ő Genovia trónörököse. Plusz nagyon segítőkész és jófej is egyben. Kedvenc jelenetem, amikor Mia rájön, hogy a fiú akibe már évek óta szerelmes milyen ember is valójában. Szerintem ez a legtanulságosabb rész a regényben.  A végét megváltoztatnám, mert számunkra egy kicsit olyan a történet vége, mintha nem lenne rendesen befejezve.

Műveltség: 10/6
Bátorság: 10/7
Barátságosság: 10/7
Önfeláldozás: 10/3
Őszinteség: 10/6
Humorosság: 10/6
Romantika: 10/5
Izgalom: 10/6
Szomorúság: 10/1
Tetszett: 10/9
 

„Csoportnélküliek” csoportja

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

John Boyne megrendítő történetbe ágyazva ábrázolja a koncentrációs táborok kegyetlen világát A csíkos pizsamás fiú című regényében. A kilenc éves Bruno Berlinben él szüleivel és nővérével az ötszintes házukban, ahol napja nagyobb részét házuk lépcsőkorlátján való lecsúszással töltötte. Egy nap szülei bejelentették, hogy Berlinből Auscwitzba kell költözniük, a papa munkája miatt. Ugyanis a papa a Führer nagyon fontos embere s nagy tervei vannak vele. Brunonak ott kellett hagynia a legjobb barátait, a házukat, a nagymamáékat. Megérkezésük után nem sokkal Bruno kinézett az ablakon, s látta, hogy a házuktól nem messze, a kerítésen túl sok csíkos pizsamát viselő kisgyerek, felnőtt és öreg bácsi sorakozik az udvaron… Bruno nem szeretett itt lakni. Nem tetszett neki ez a hely, és unatkozott is. Kérlelte apját, hogy menjenek vissza Berlinbe, de apja hivatása ide kötötte őket.
A parancsnok tanítót fogadott gyermekeihez. Történelemórán a felfedezőkről tanultak. A fiú mindig is felfedező szeretett volna lenni, kedvet kapott felfedezősdit játszani. Az udvarról a számára ismeretlen tábor felé vezetett az útja. A drótkerítésnél találkozott egy kisfiúval. A gyerekek összebarátkoztak, és Bruno megígérte újdonsült, csíkos pizsamás pajtásának, Smuelnek, hogy minden nap meg fogja látogatni. Így is tett, egy éven keresztül minden nap találkoztak és beszélgettek a kerítésnél. Telt-múlt az idő és Bruno anyja unszolására a parancsnok belátta, hogy a családnak Berlinben van a helye, ezért vissza kell költözniük. Bruno elszontyolodva ment elbúcsúzni barátjától, akit szintén nagyon szomorú volt, mert apukája eltűnt a táborban. Bruno megígérte barátjának, hogy segít neki megkeresni apját, mikor utoljára jön meglátogatni őt. Az utolsó napon Smuel ugyanolyan ruhát hozott Brunonak a táborból, mint neki van, így el tud tűnni a szemfüles katonák elől. Bruno átmászott a kerítés alatt, és Smuellel együtt elindultak megkeresni a kisfiú édesapját. Mikor a tábor közepére értek, épp masírozáshoz válogatták a foglyokat. Csoportba terelték az embereket, és egy zárt helyiségbe vezették őket. Köztük volt a két kisfiú is. „Azután elsötétült a helyiség, s a bekövetkező zűrzavarban Bruno megnyugodva állapította meg, hogy még mindig fogja Smuel kezét, és a világon semmi sem kényszerítheti arra, hogy elengedje.” Bruno eltűnt… Napokon át keresték a kisfiút, amikor a drótkerítés mellett a sárban megtalálták a ruháit. A kisfiú a kerítés másik oldalán lehet… Soha többé nem látták…”                       

Műveltség: 10/9
Bátorság: 10/10
Barátságosság: 10/10
Önfeláldozás: 10/10
Őszinteség: 10/9
Humorosság: 10/8
Romantika: 10/1
Izgalom: 10/6
Szomorúság: 10/10
Tetszett: 10/9

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Azért tetszett a könyv, mert a történet megrendítő és egyben elgondolkodtató volt. Az író valósághűen ábrázolja korunk egyik nagy problémáját, a gyermekbántalmazást. Annak ajánlom, aki szereti a krimiket, a titokzatos történéseket. Szeret „nyomozni” az események után. Eseménydús regény, egy percre sem fog az olvasó figyelme lankadni. Lindsey a kedvenc szereplőm, a főszereplő húga, aki felnőtteket megszégyenítő módon viselte Susie eltűnését és halálát. Az volt a kedvenc jelenetem, amikor a könyv végén bepillantást nyerünk Lindsey felnőtt életébe. A megrázó esemény ellenére boldog a családja körében. Azt a részt változtatnám meg a könyv végén, amikor a gyilkos Hervey bácsi meghal. A könyvben jégcsap miatt hal meg, de ez nem igazságos ahhoz képest, amit Susie-val tett. Ennél sokkal kegyetlenebb halálban kellene részesülnie, vagy a rendőrség kezére kellene kerülnie.

Műveltség: 10/8
Bátorság: 10/8
Barátságosság: 10/8
Önfeláldozás: 10/7
Őszinteség: 10/7
Humorosság: 10/4
Romantika: 10/1
Izgalom: 10/9
Szomorúság: 10/9
Tetszett: 10/7
 

„Elfajzottak” csoportja

 Lev Grossman: A varázslók

A varázslók című könyv egy Quentin Coldwater nevű életével elégedetlen, New York-i fiúról szól, aki felfedezi a mágia létezését. A fiú egy álma válik valóra, amikor a Brakebills egyetem hallgatója lesz, ahol varázslókat oktatnak. Ezek után barátokra tesz szert és elsajátítja a mágiát, mi közben ital-, és drogproblémákkal küzd. Eddig is megjelentek a történetben komoly vonások, de a sorozat további részében ez csak fokozódni fog.                                                                   

Műveltség: 10/6
Bátorság: 10/5
Barátságosság: 10/6
Önfeláldozás: 10/5
Őszinteség: 10/6
Humorosság: 10/5
Romantika: 10/6
Izgalom: 10/5
Szomorúság: 10/6
Tetszett: 10/5

Neil Gaiman: Sosehol

Azért tetszett a könyv, mert egy igen hétköznapi sztoriból egy eléggé izgalmas történetbe cseppentem, mikor olvastam. Az első pár oldal nem fogott meg, de utána garantált volt a siker. Tetszett a főszereplő, a mágikus Felső, Alsó London világa, meg persze a kalandok. Annak ajánlom, aki szereti a vicces, párhuzamosan futó történeteket egy igazi és mágikus világról. Igazából minden korosztály olvashatja. Aki szerette az író előző könyveit, ebben sem fog csalódni. A főszereplő, Richard Mayhew a kedvencem, mert humoros, segítőkész, realisztikus ebben a korántsem valós helyzetben. A kedvenc jelenetem az, amikor Richard megmenti Ajtót, és ennek Jessica nem örül, de a férfi szerencsére nem hallgat arra a nőre…  A könyv elejét változtatnám meg, mert kicsit pörgősebbé tenném az eseményeket, meg persze Jessicát ( a barátnőt) eltüntetném.

Műveltség: 10/8
Bátorság: 10/9
Barátságosság: 10/7
Önfeláldozás: 10/7
Őszinteség: 10/5
Humorosság: 10/7
Romantika: 10/5
Izgalom: 10/7
Szomorúság: 10/5
Tetszett: 10/7