Pilinszky János – Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partra vont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap,

suttogón hiába hív az
elveszett elem,
nem véletlen vont a partra,
fuldokolva kell

egymás ellen élnünk-halnunk,
szívünk megremeg:
vergődésünk testvérünket,
anyánk fojtja meg!

Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel,
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell!

Nem véletlen vont a partra,
nem is büntetés,
nem válthat meg szenvedésünk,
semmi szenvedés!

Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

Vigilia, 1942. júl.