Régiségek, kincsek
A millennium évében induló sorozat 1914-ig összesen 26 kötetben mutatja be Magyarország vármegyéit és kisebb tájegységeit.
A sorozat elindítója és szerkesztője Borovszky Samu, aki az egyes köteteket az adott megyét kiválóan ismerő jeles tudósokra támaszkodva dolgozta fel – a többi között – Heves vármegyét is. A több mint 30 oldalas, Gyöngyös városról szóló átfogó ismertetés ma is a várostörténeti munkák egyik fontos tétele, csakúgy, mint a Gyöngyöst környező községekről szóló fejezetek is. A könyv személyi adattárában bemutatja a vármegye irodalmának, tudományának és művészetének kiválóságait, illetve a nemesi családokat is. A történeti értékű fotók és illusztrációk (pl. egykori főúri kastélyokról és kúriákról) tovább fokozzák a könyv értékeit.
A tridenti zsinat által jóváhagyott római breviárium szerinti napi imádságok, amely V. Pius pápa által szerkesztett, VIII. Kelemen és VIII. Urbán pápák által jóváhagyott kiadás. Nyomatott 1735-ben, Velencében. Könyvtárunk egyik legrégebbi könyve.
A nagy múltú, 1634-ben alapított gyöngyösi gimnázium könyvtárunkban őrzött legkorábbi értesítője. A kis füzetecske a II. osztályos tanulók szorgalmas diákjainak névsorát őrzi az I. félév végén, 1799. március havának dátumával. A névsorban ismerős hangzású családneveket olvashatunk, amelyek közül néhány ma is használt Gyöngyösön vagy a környékén. A továbbiakban megtudhatjuk az akkori tantárgyi előírásokat és kérdéseket is, természetesen latin nyelven (történelem, földrajz, mértan, mitológia, stb.).
Megjegyezzük, hogy a régi iskolai értesítők a családfakutatások fontos segítői is lehetnek. (Az értesítőkről készült lista)
„Charte von Ungarn, Siebenbürgen…” német nyelvű térkép F. Götze kiadással egy weimari műhelyből. A „Berg Matra” térségének jelentős települései az akkori ábrázolás szerint: Gyongyosch, Schar (Abasár), Karáchond, Pata, és kissé keletebbre: Schirock (Sirok).
Az első magyar nyelvű orvosi folyóirat, melynek egyik szerkesztője a gyöngyösi születésű Bugát Pál (1793-1865). A folyóiratot Bugát Toldy Ferenccel együtt indította 1831-ben azzal a céllal, hogy a magyar orvosi nyelvet megújítsa, és az a haladó szellemű gondolatok egyik orgánuma legyen. A folyóiratnak három évfolyamát őrizzük. Idézzünk az 1841-es kiadásból:
„Vak köröm gyógyítása. Sárga viaszt keverj össze viaszolajjal, s ezen lágy tapaszszal kössd be a vak körmöt az uj első ízeig; ez által a köröm meglágyul. Mi megtörténvén, ki kell finom tollkéssel vágni a körmöt, és pedig gyökerestűl, és megint a fennemlitett tapaszszal bekötni. Ha majd az új köröm nőni kezd, végy egy üvegcserepet, s vakargasd vele, a köröm házat köröskörül igazgasd egyszersmind vele szépen, hogy egyenlően nőjön. – Ez orvoslásmódot velem egy jó barátom közlötte, kinek nagy uja vak körmét még ez előtt egy évvel magam szemeivel láttam, s most már egészen új szép körön nőtt rá… Bugát.” – Orvosi Tár, 1841. 15. sz. október
„… Úgy hiszem, kedves emléke lesz ezen sok oldalu zsebkönyv mindazok előtt, kik az utósó pozsonyi országgyűlés nagyfontosságú törvényhozásában a jó ügy zászlója alatt részt vőnek vagy ez iránt rokonszenvök volt, valamint azok előtt is, kiket az első pesti nemzetgyűlés, s nemzeti irodalmunk átalán véve, érdekel”
– írja a szerkesztő, Vahot Imre a könyv előszavában. Jelzi, hogy a már előkészített almanachjából a cenzor „jó sokat huzott, de az általa halálra itélt szabad eszméknek megkegyelmezett a forradalom jótékony szelleme”, és most közreadja a nyájas olvasónak az almanach egy részének betűit.
Az utolsó rendi országgyűlés öt hónapig tartott (1847. nov. 12. – 1848. ápr. 11.), s ahogyan Vahot fogalmaz: rövid volt, de fontos.
A könyvben elsőként politikai és történeti rész olvasható (események, követek névsora, hozzászólások), majd „Lyrai s elbeszélői költemények” a hazával, a közélettel kapcsolatban (Garay, Petőfi, Vajda János, Tompa, Vahot Sándor versei).
A hagyományos könyvdokumentumok mellett gyűjteményünk újságokat, szórólapokat, plakátokat, fotókat és képeslapokat is őriz. Közülük való ez a régi pesti utcákon terjesztett szórólap, melynek egy darabját – több más korabeli újság és hirdetmény társaságában – becses kincseink között tartjuk számon.
A 1844-ben indult Pesti Divatlap korának kedvelt hetilapja. A gyöngyösi születésű író, újságíró, Vahot Imre (1820-1870) szerkeszti. Irodalmi szerkesztőnek maga mellé vette az ifjú Petőfit, akinek itt jelentek meg első versei nyomtatásban. Az újságban a különböző novellák, versek, és a mai szóval „bulvár” hírek – divat, színház, pesti és vidéki „tánczvigalmak” – mellett a legfontosabb hazai és külföldi eseményekről is olvashatunk. Így pl. az 1848. márc. 19-i számban „Örömhangok” címmel részletes tudósítást olvashatunk a forradalom eseményeiről, éppen a szerkesztő, Vahot Imre tollából.
Most mégis inkább egy gyöngyösi tudósítást idézzünk fel az újságból:
„Gyöngyös. Május 21. – Ma szenteltetett föl a vásárterén a nemzetőrségnek hölgyeinktől készitett szép zászlója. Vahot Sándorné tette indítványba ezen zászló készítését, s az ő és Kovács Józsefné fáradozásaiknak sükerült a szent czélra számos aláirónőket szerezni. Sajnáljuk, hogy nem volt alkalmunk ezeknek neveit az olvasóközönségnek bemutathatni. Vahot Sándorné egy csinos verssel tiszteltetett meg honleányi buzgalmaért. A községi választók és nemzetőrök összeirása megtörtént. Községi választó van 6-700. Nemzetőr 1200-300. Megjegyzendő, hogy némelly összeirók szeretnék, ha minél kevesb választó lenne, s ennélfogva túlzó szigor- s gyöngédtelenséggel tartanak szemlét a képességek fölött.” – Democrata
Vachott Sándor (1818-1861) gyöngyösi születésű költő –könyvtárunk névadójának– verseskötetei. Az egyik Gyöngyös város közelében, Nagyrédén született versét idézzük.
Honszerelem
(N. Réde, 1852.)Ó hon, mit áldozzak neked?
Keblet és éneket
Örömmel áldozok.
Más adja vissza kincseid’,
Mivel megáldák kegyeid:
Én dalt s kebelt hozok!
Vachott Sándorné (1828-1896) írónő regénye Eschenbach Olga után, báró Eötvös József ajánlásával. Vachottné talán legjelentősebb munkája, a sok gyöngyösi vonatkozást is tartalmazó Rajzok a múltból c. emlékirata mellett a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom történetébe is beírta a nevét. Olyan külföldi írók, mint Andersen, Dickens és Cooper ifjúsági műveit ő fordítja először magyarra, Eötvös József felügyeletével pedig szerkeszti az Ifjúsági Könyvtár sorozatot, melynek egyik darabja az itt bemutatott kötet.
A díszkiadású millenniumi könyvben Gyöngyös város és Heves vármegye képviselőit is megtaláljuk.
„…De mintha a poklok minden borzadalma
szabadult volna ki Gyöngyös városára,
Mint kénköves láva óriás tömegben
Átcsaptak a lángok ujabb háztetőkre.
Fojtófüst, lángtenger szikrával telítve,
Ráfeküdt az égre, átkot szórt a földre…”
„Egy derék tűzoltó egyedül magában,
Lángnak, sűrű füstnek fojtó viharában;
A városházt védte életre-halálra,
Miközben leégett a saját kis háza.
Teste a lángoktól tele lett sebekkel,
Megtelt a kétszeme vérező könnyekkel.
Több házat megmentett, nem hiába küzdött,
Mellére a király aranyérmet tűzött…”
Pátzay György: Memento (1936)
A könyv Heves vármegye mellett a tűzvész és világháború utáni Gyöngyöst közel 50 oldalon mutatja be. A kiadvány külön értéke az a személyi adattár, ahol az egyes települések vezetőinek, tisztviselőinek, mestereinek fényképes adattára olvasható.
Az 1930-as években kiadott turistatérkép-sorozat egyik jeles darabja a Mátra túristaútjait mutatja be, borítóján a jellegzetes angyal-motívummal. A színes, nagyméretű térképet még ma is érdemes tanulmányozni, böngészni, hiszen megfigyelhetjük az egyes települések és a Mátra kiépülését, fejlődését. A melléktérképeken Mátrafüred és Parádfürdő látható.
„Nagy Erzsébeté ez a könyv véte 1908 év novbén 23 en” – írja az egykori tulajdonos a második, itt bemutatott könyv előlapján. Gyöngyösön nagyon sok szép imakönyv jelent meg felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt, dicsérve az egykori nyomdászmesterek – jelen esetben Fekete József és Fekete Pál – kezemunkáját.
Mint néprajzi tájegység, vidékünk a palóc kultúra területe. Számos, ezzel kapcsolatos dokumentumot őrzünk. Közülük emeljük ki Szántó Ferenc: Palóc lakodalom című, szép kiállítású könyvét, a Falusi képeskönyvek sorozatból, ill. az itt olvasható leánykérő rigmust.
„Tisztelettel jöttünk e tisztességes házhoz
Ennek gazdájához és kedves párjához.
Ki is találhatják, nem titok szándékunk,
A Laci fiunk végett van ide járásunk.
Mióta ismeri Önök Magdikáját
Azóta táplálja szive legfőbb vágyát.
Mielőtt szándéka be is teljesedne,
Családunk ezért jött ma ide kérőbe.
Már csak maguktól függ, lesz e szép esküvő,
Egy pár lesz-e nyáron, aki mostan kettő.
Ha úgy gondolják, hogy méltók vagyunk rája,
Akkor menyünk lesz a Lacink Magdikája.
Ez a Mi kérésünk, ennyi volt mondásunk…
Várjuk rá a választ, addig kicsit várunk.” (Részlet Kosina Jánosné gyűjtéséből. Gyöngyössolymos, 1996.)