Barátságosak

„Barátságosak” csoportja

Janne Teller: Semmi

Pierre régóta tudta hogy semminek sincs érelme. Be akarják bizonyítani, hogy igenis vannak fontos dolgok, és az életnek van értelme. Nyolcadikos diákok halomba hordják azokat a tárgyakat, amik az osztálytársaik szerint az illető számára a legértékesebb. Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Pierre kineveti a többieket, akik áldozatokat hoztak, hogy megtalálják az értelmet. De Perre még mindig flegma marad. Az osztálytársak éjszaka brutálisan bosszulják meg közönyét.
Azért tetszett a könyv, mert a gyerekek összedolgoztak abban, hogy bebizonyítsák, hogy vannak fontos dolgok. Pierre kiállt magáért mindvégig. A gyerekek a legkedvesebb dolgukat rakták a kupacba, pedig azoktól igen nehéz megválni.
Lelkileg érett felnőtteknek ajánlom, akiknek nehéz elrontani a kedvét. Olyanoknak, akik nem túl vallásosak, mert vannak benne hitgyalázó, istenkáromló dolgok. Bár a történet kifejezetten hátborzongató, sokszor teljesen szürreális, mintha egy párhuzamos univerzumba játszódna, mert a gyerekek egyszerűen nem viselkednek így, valahol mégis hihető, és ez benne a legfélelmetesebb. Nem mondom, hogy kihagyhatatlan olvasmány, de mindenképpen felejthetetlen. Érdemes kézbe venni, és nem csak átfutni, hanem végiggondolni „az élet értelmét”.
Szerintem a valóságban mindannyiunkban lakozik a kötetből legalább egy kis Pierre Anthon. Ezért is lett ő a kedvencem. Nagyon erős egyéniség. Mindvégig kitart maga mellett.
Kedvenc jelenetem a történet vége.Igazábol elég szomorú volt, de el tudom képzelni, mint megtörtént dolgot, mert ilyen világban élünk.
Pierre azért beláthatta volna hogy igenis van a dolgoknak értelme.
Műveltség: 10/3
Bátorság: 10/4
Barátságosság: 10/2
Önfeláldozás: 10/4
Őszinteség: 10/3
Humorosság: 10/2
Romantika: 10/2
Izgalom: 10/4
Szomorúság: 10/4
Tetszett: 10/4

Inczédy Tamás: Nemlétező szavak enciklopédiája

A történet alapja egy emberrablás, pontosabban Géza bá’ elrablása, aki megírta a tizenkét kötetes Nemlétező Szavak Enciklopédiáját. Az ő megmentésére siet Pötyke, Rudi, Endre és a végén Mártika is. Egy japán szamuráj, Takeshi és gyönyörű, perverziókra kapható gésalánycsapata alkotja az emberrablók bandáját. Szerepel egy láthatatlan atom-tengeralattjáró is a regényben, valamint Atlantisz, – ami valójában a mennyország, – és egy szamár, aki pedig nem más, mint Isten. Mindezt káromkodással, rengeteg fűvel és egy kis hancúrozással színesíti Inczédy.
Szeretem az olyan könyveket, ami sok embert kiakaszt! 😀 Izgalmas megnézni, mit látnak másként mások! 🙂
Egy friss húsnak – értsd: új írónak – mindig kell a hírverés. No, ez elsülhet jól és rosszul is, attól függően, hogy mit írnak róla a recenziókban. Viszont ezzel a könyvvel egyértelműen bekerült Inczédy Tamás! Vígjáték, abszurd, groteszk és furcsa. Van ilyen is és ha ezt várod, akkor talán nem lepődsz meg azon, amit kapsz és megtalálod a helyét ennek a könyvnek is! 😀
Rudi a kedvencem, mert annyira meg tudott fogni a karakterével, hogy elég jó kedvvel olvastam a könyvet.
Kedvenc jelenetem:
„– Pötyke, tényleg dolgoztál lövészklubban?
– Ja.
– Nem is tudtam. És mi is voltál ott pontosan?
– Pizzafutár.”
Azért ez a kedvenc jelenetem, mert ezen sokat nevettem, feldobta a napom 🙂
Nem tetszett, mert egy könyv nem attól élvezetes, hogy trágár szavakat használunk.
Elismerem, hogy az alapötlet nagyon jó – hiszen ki ne gondolkodott volna el rajta már egyszer, hogy az annyira egyszerűnek látszó „új” szavakat ki és hogyan találta ki. Lehetett volna benne csavar és mindent megoldó, és a magamfajta olvasót kielégítő befejezés, de helyette kaptam egy ezoterikus kitalációt a végére dőlt betűvel odabiggyesztve. Hiányzott az eredetiség, a japán-kínai sablonosságért különösen haragszom.
Műveltség: 10/4
Bátorság: 10/4
Barátságosság: 10/3
Önfeláldozás: 10/3
Őszinteség: 10/10
Humorosság: 10/6
Romantika: 10/7
Izgalom: 10/9
Szomorúság: 10/1
Tetszett: 10/6