Csoportnélküliek

„Csoportnélküliek” csoportja

Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen

Atyaúristen… Ez a könyv valami eszméletlen volt! Senkit se riasszon meg a hosszúsága, érdemes elolvasni. Nagyon izgalmas volt, az elejétől a végéig lekötötte a figyelmemet. A részletessége miatt szinte a skót felföldön jártam; a hajamba kapott a szél, éreztem a tenger sós ízét a számban, az erdő zajait. Nagyszerű az alaptörténet, a karakterábrázolás, az, ahogy Claire-rel együtt döbbenünk rá, hogy mi mért történik.
Annak ajánlom, aki szeret elkalandozni térben és időben is. Aki szereti, ha megelevenednek a szereplők, a történet. Akit nem riaszt vissza a történelmi téma. Aki szereti az izgalmas cselekményeket, aki szereti a … Igazából mindenkinek ajánlom, aki ki akar kapcsolódni és szereti a skót harcosokat! Bár történelmileg hiteles, annak is ajánlom, aki nem szeret ilyen könyveket olvasni, mert nagyon jól ötvözi a tényeket a misztikummal.
Kedveceim a skótok. Így egyszerűen: az összes. Amit a klánjukért, a családjukért, az országukért tesznek nap, mint nap, az hihetetlen teljesítmény. Kemény harcosok, akik bármikor képesek megvédeni az övéiket; akik egy hosszú út vagy küzdelem után is odafigyeléssel nevelik a saját és mások gyermekét is. Kicsit mindegyikbe beleszerettem és már előre megkönnyeztem a sorsukat.
Ahogy szereplőt, kedvenc jelenetet sem tudok választani. Talán… mindegyik jelenet, amikor ugratják egymást a szereplők, egy kis mosolyt varázsolva a saját és az olvasók arcára is. Hiszen egy ilyen háborús időben minden kis boldogságra szükség van, akármeddig tart is.
Nem is igazán a könyvben változtatnék, hanem a kiadásán. Tényleg nagyon hosszú, ami eléggé elrettentő első ránézésre és inkább jegeli jó hosszú időre az olvasást. Igazán megjelenhetett volna két kötetben, így nem egy téglát, hanem két fél téglát kellene cipelni a táskában.
Műveltség: 10/6
Bátorság: 10/10
Barátságosság: 10/5
Önfeláldozás: 10/7
Őszinteség: 10/5
Humorosság: 10/6
Romantika: 10/8
Izgalom: 10/10
Szomorúság: 10/4
Tetszett: 10/10

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Az alabamai Maycomb kisvárosában él Jem és négy évvel fiatalabb húga, Jean Louise (Fürkész), akik anya nélkül nőttek fel. Apjuk Atticus Finch ügyvéd, aki szerető gondoskodással neveli gyermekeit.
Az egyik nyáron a gyerekek Miss Rachel kertje felől hangokat hallottak, majd követve azt egy gyerek tűnt fel, akit Charles Baker Harriesnek (Dili) hívtak. Hamar össze is barátkoztak, s így az egész nyarat együtt töltötték. A gyerekek elhatározták, hogy az utca legrejtélyesebb házának lakóját Boo Radleyt kicsalogatják odújából. Elérkezett a nyár vége és Dilinek búcsúza kellett újonnan szerzett barátaitól, Jem és Fürkész számára pedig elkezdődött az iskola. A lány első napja nem telt zökkenőmentesen, ugyanis a tanító néni nem nézte jó szemmel, hogy ő már tud olvasni. A tanév hátralévő napjai sem bizonyultak jobbnak az elsőnél. A tanév során a gyerekek mindennap elhaladtak a Radley-ház mellett. Az egyik délután Fürkész a ház előtt levő két tölgyfa üregeinek egyikében megpillantott egy darabka alumínium papírt, amely rágógumit rejtett. Az utolsó tanítási napon az iskola hamar véget ért, s a gyerekek együtt indultak hazafelé. Újra elhaladtak a tölgyfa mellett, s észrevették, hogy az odú ismét meglepetést rejt. Az üregben talált apró dobozkával hazarohantak, majd kinyitották, s látták, hogy két csillogó pénzérmét tartalmaz. Eldöntötték, hogy megőrzik az érméket, amíg nem tűnik fel valakinek, hogy elveszett.
Újra nyár lett, ami Dili érkezését jelentette. Jem és Dili fejükbe vették, hogy levelet írnak Boo Radleynek, s az üzenetet a ház párkányán helyezik el. A gyerekek meg is próbálkoztak ötletükkel, de az éppen hazafelé tartó Atticus rajtakapta és felelősségre vonta őket. Elérkezett Dill utolsó estéje Maycombban. A gyerekek úgy döntöttek, hogy elmennek még egy utolsó közös sétára, majd mikor a Radley- házhoz értek, a két fiú kijelentette, hogy bekukucskálnak a kilazult zsalugáterű ablakon, hátha megpillantják Boo Radleyt. Fürkész ódzkodott ettől, de mégis a fiúkkal tartott. Jemnek sikerül bekukucskálni az ablakon, s megpillantotta egy kalapos férfi árnyékát. Ijedtében rohanni kezdett, a többiek is megindultak vele, nem sokkal később pedig vadászfegyver dörrenése hallatszott. Menekülés közben Jem a kerítésbe beakadva elvesztette nadrágját. A nagy dörrenés felrázta az egész környéket, az utca lakói a Radley-ház előtt gyűltek össze. A gyerekek is odasiettek, hogy ne legyenek gyanúsak, de a hiányos öltözet következtében az ellenkezőjét érték el. Miután a környék újra elcsendesedett Jem a fejébe vette, hogy visszamegy a nadrágjáért, majd pár perc múlva vissza is tért vele. Néhány héttel később az iskola újra elkezdődött. Jem és Fürkész egyik délután együtt indultak haza az iskolából. Útközben Jem megemlítette azt az éjszakát, mikor visszament a nadrágjáért. Elmondása szerint a helyszínen találta összeöltve és összehajtva ruháját. Útközben elhaladtak a tölgyfa mellett, amely most egy gombolyagot rejtett. Úgy döntöttek, hogy ott hagyják pár napig, hátha valaki érte jön. Néhány nappal később a gombolyag még mindig ott volt. A gyerekek eldöntötték, hogy amit az odúban találnak, az most már a jogos tulajdonuk. Ezután rendszeresen találtak valamilyen tárgyat a fa üregében. A legmegdöbbentőbb az volt, mikor szappanból faragott bábukra leltek, amely őket ábrázolta.
A tél beköszöntével minden megváltozni látszott, ugyanis apjuk elvállalta egy erőszakkal gyanúsított néger, Tom Robinson védelmét. A gyerekeket ezután vádak érték, hogy az apjuk egy niggerimádó. Néhány hónappal később az apjuk két hétre a gyerekeket a ház cselédjével, Calpurinával hagyta. Cal úgy dönt, hogy elviszi Jemet és Fürkészt az egyházközösségébe egy vasárnapi misére. A miséről hazafelé tartva a gyerekek megpillantották a tornácon várakozó nagynénjüket, Alexandra nénit. Azt hitték, hogy csak néhány napos látogatóba érkezett, de nem sokkal később kiderült, hogy egy időre hozzájuk költözik. Az apjuk visszatértével és Alexandra néni beköltözésével a dolgok megváltoztak. Az egyik este a gyerekek lefekvéshez készültek, amikor Fürkész zajt hallott az ágya alól, amiről azt hitte, egy kígyó. De nem az volt, hanem Dili. A fiú elmesélte, hogy miért is bújt el náluk, s hogyan került oda. Jem odahívja az apját, aki megdöbben Dili láttán. Atticus úgy döntött, hogy értesíti a fiú nagynénjét, Miss Rachelt, hogy Dili jól van, és jelenleg náluk tartózkodik. Később Dill anyja beleegyezett, hogy a fiú Maycombban maradhasson.
A nyár folyamán elkezdődött Tom Robinson tárgyalása, amelyen a gyerekek is részt vettek. A tárgyalás végén az esküdtszék bűnösnek nyilvánította a férfit. Atticus és a gyerekek együtt tértek haza, majd otthon Jem és Fürkész kinyilvánították nemtetszésüket az ügy végeredményével kapcsolatban. Augusztus vége felé Alexandra néni összejövetelt tartott a Külmissziói Társaság hölgy tagjaival. Az önfeledt beszélgetést Atticus zavarta meg azzal, hogy Calpurina segítségét szeretné kérni. Alexandra néni érdeklődve kérdezte, hogy miért van szüksége rá, mire a bátyja közölte vele, hogy Tom Robinson meghalt. Egy idő után elcsitultak az indulatok, s minden visszazökkent a régi kerékvágásba. A nyár véget ért, s Dili visszament Meridianba. Jemnek és Fürkésznek pedig elkezdődött az újabb tanév, s a gyerekek ismét mindennap elhaladtak a Radley-ház előtt, de már nem töltötte el őket félelemmel. Elérkezett az október s vele együtt a halloweeni fellépés. Az előadás végén a két testvér a megszokott úton haladt hazafelé, egyszer csak észrevették, hogy valaki követi őket. Már majdnem kiértek az útra, mikor hirtelen Jemet a földre rántotta valaki, s dulakodás kezdődött. Hirtelen megjelent valaki, aki felkapta Jemet és elindultak a házuk felé. Mire Fürkész is beért a házba, addigra már hívták az orvost és értesítették a seriffet. Az doktor megállapította, hogy Jemnek eltörött a keze, s fényderült az ismeretlen megmentő kilétére, aki nem más volt. mint Boo Radley.
Műveltség: 10/7
Bátorság: 10/8
Barátságosság: 10/9
Önfeláldozás: 10/8
Őszinteség: 10/7
Humorosság: 10/8
Romantika: 10/7
Izgalom: 10/9
Szomorúság: 10/8
Tetszett: 10/9