Januári kreatív feladatok

„Műveltek” csoportja
Feladat: fanfiction
Választott könyv: A lány, aki megérintette az eget

 

-Mikor érünk oda? 

-Még csak egy hete utazunk az Újvilág felé. Ne aggódj már Mercurio!-szólt a kapitány.

Ekkor megjelent Giuditta, aki minden nap gondosan ápolta Mercurio sebét, amit Shimon, a zsidó ejtett rajta. 

-Nagyon fáj még?- kérdezte Giuditta.

-Nem – hazudta Mercurio.

A legénység egyik tagja hirtelen elkiáltotta magát: 

-Odanézzetek FÖLD! 

És valóban a távolban látni lehetett Amerika, vagy ahogy akkor mondták Az Újvilág partjait. Mindenki nagyon lelkes lett és még 3 napnyi utazás után el is érték a partokat. Mercurio a maradék pénzből, amit Scarabellotól kapott, építettet magának és Giudittának házat. A kapitánynak és a legénységnek is sikerült körülöttük házat beszerezniük és boldogan éltek.

1 év elteltével elkezdtek azon tűnődni, hogy vajon Olaszországban most mi a helyzet. A kapitány, Mercurio és pár evezős útnak indult. Giuditta otthon maradt, ugyanis nemsokára megszületik első gyermeke. 

Amikor a csapat megérkezett Olaszországba örömmel nyugtázták, hogy minden sokkal nyugodtabb, mint mikor elmentek. A doktor (Giuditta édesapja) és Anna (Mercurio anyukája) összeházasodtak és meggazdagodtak, a prostituáltakat megtizedelő kórnak megtalálták az ellenszerét és mindenki tudni akarta a gyógyszert és Anna is rengeteg megbízást kapott.

A gettót bezáratták és a zsidó megbélyegzés is eltűnt. Mercuriot viszont ez még nem győzte meg. Benedettát és Zolfót kereste, akikről az eset óta senki nem hallott. Miután ugyanis Amadeo testvér felsült az inkvizícióban, kivégezték és a két árváról senki nem tudott azóta semmit. Mercurio gondolt egyet és elment Rómába a Szent Mihály Arkangyal Árvaházába. Régi otthonában Zolfó és Benedetta adta a parancsokat. Azt is kiderítette, hogy öreg barátját Scavamortot Shimon még annak idején megölte. Zolfó és Benedetta összeházasodtak és már egy gyermekük is született.

Miután visszatért Velencébe megígérte a doktornak, hogy legközelebb Giuditta is jönni fog a kisbabával együtt. 

„Bátrak” csoportja
Feladat: újratervezés
Választott könyv: Todd Burpo: Igazából mennyország

 

 

 

 

 

 

„Barátságosak” csoportja
Feladat: szövegfelhő
Választott könyv: Fejős Éva: November lánya
 

 

 

 

 

 

 

„Őszinték” csoportja
Feladat: funfiction
Választott könyv: Sephenie Meyer: A burok

Mikor felkeltem még fekve is kicsit szédültem. A szemem még nem volt elég erőm kinyitni. De teljesen átéreztem a testem minden porcikáját. Egészen meglepett mennyire tágas is valójában. Már egy jó ideje nem én uralkodtam fölötte, és most hogy visszakaptam mérhetetlen öröm töltött el. Aztán hirtelen minden olyan nagy lett. Túl nagy. Hiányzott valami belőlem, belülről. Észbekapva azonnal felpattantak a szemeim, és a lendületben fel is ültem. Mielőtt bárki megszólalhatott volna én kezdtem.
-Hol van Vanda?! -Aztán lassan végigjártattam a tekintetem az egèsz szobán. Csak Jared volt ott. Senki más. Illetve mégis. Ott volt még a szoba legtávolabbi sarkában egy asztal alatt egy lélek. Azonnal felismertem a mostmár mattosan csillogó, mozdulatlan kis hernyót. A gondolatok megrohamozták az agyamat és a visszatérő emlékek hatására hatalmas könnycsepp gurult végig Az arcomon, hideg csíkot húzva maga után. Jared finoman letörölte az arcom. Durván félretoltam a kezét.
-Te gyilkos! – üvöltöttem az arcába- Hogy hagyhattad?! Te sem gondolhattad komolyan amit mondtam! – itt kitört belőlem a zokogás. Csak sírtam és sírtam. Arcomat a kezembe temetve próbáltam elrejteni a gyengeségem mikor Doki lépett be a szobájába. Finoman magához húzva próbált megnyugtatni.
-Shh! Nyugi Mel! Shh! Semmi baj! – kezdte simogatni a hátam, miközben Jared megütközve nézett rám. Erőtlenül próbáltam ellökni a nyugalmat árasztó testet ami most is biztonságos ölelésbe zárt. Végül feladtam és összetörten nehezedtem rá Doki vállára. A pár perces néma csendet az én halk suttogó hangom törte meg.
– Ne haragudj Jared! – fordultam felé.
-Rád soha nem tudnék haragudni. -mondta a legédesebb hangján. Majd közelebb lépett és lágyan, nagyon lassan megcsókolt. Újra önmagam voltam. Kelet ez a fájdalmas csók, hogy megtudjam ki is vagyok.
Még pár óráig bent maradtunk Jareddel és Dokival megbeszélni mit mondunk a többieknek. Reménykedtem benne hogy senki nem fog kérdezősködni de tévednem kellett. Az első ember akivel kilépve találkoztam Ian volt.
-Örülök, hogy megtaláltalak! Már mindenütt keres…..- mikor a szemembe nézett beléfagyott a szó.
-Ho….Mi…..Miért? És hol van? – kérdezte kérdezte kétségbeesetten. -Tudod, hogy Vanda mit akart. Tudnod kellett.- próbáltam húzni az időt. -Nem. Nem tudom mit akart de ha nem mondod meg hol van olyat teszek amit még én is megbánok!- találta meg hirtelen a hangját. -Hé! Fogd vissza magad! – kelt azonnal a védelmemre Jared aki eddig mögöttem kullogott. -A te műved igaz? -köpte szemrehányóan Ian.- Csak Te lehetsz ennyire pofátlan és önző. Hogy merészelted? – lökte neki a falnak Jaredet. -Állj már le! – nyúltam a támadó felé – Ő sem tudott semmiről! És ha Te sem sejtetted akkor rajtam kívül senki. Én pedig mit ne mondjak elég kevés eséllyel próbáltam lebeszélni róla. – Úgy tűnt Ian hajlandó lesz megnyugodni és végiggondolni az eseményeket. De nem így történt. Elrohant a sötét folyosó vége felé. Nem tudtam, nem akartam vagy méginkább nem mertem utána menni. Féltem az arcától amint meglátja Vándort. Rettegtem tőle hogyan fog reagálni. Néhány óra múlva már a saját szobánkban félig álomba merülve Jared mellkasán pihentetve a fejem, gondolkodom a mai napon. Nagyon hosszú volt. Sok minden történt amit nem tudnék megmagyarázni. Vándor meghalt értem. Jared újra igaziból hozzám ér és mindezt örömmel teszi. Mindenki más is mosolyogva fogadott ès üdvözölt újra itthon. Rengeteget meséltek. Mintha eddig nem én lettem volna itt. Ez mondjuk valamennyire igaz is. Én voltam, de mégsem. Mindent láttam és éreztem de nem reagálhattam. El voltam zárva. Karnyújtásnyira a meneküléstől, mégis menthetetlenül távol. És itt van Ian. Aki a legnagyobb fejtörést okozza számomra. Mióta elrohant Dokihoz azóta nem is láttam. Nem tudom mit tervez. Azt sem tudom tervez-e valamit. Ebben a pillanatban mint valami végszóra kicsapódott az ajtóul szolgáló fémlap. Ian kicsit sem nyugodt arca tűnt fel, és azonnal hadarni kezdett. -A tornaterembe. Most. Mindketten. Mondom most! – Erre mindketten felpattantunk. De mire az ajtóhoz értünk ő már eltűnt a kihalt folyosón.
Belegondolva mire készülhet sietősre fogtam a lépteim. Jaredet is magammal rángatva. Mikor odaértünk megrettentem. Ott volt Jeb, Jamie, Doki, Ian, és egy apró kiásott lyuk. Meglátva a kis kendőt a mélyedés mellett összeszorult a torkom, és a szemem szúrni kezdett az érzelmektől. Ian szólásra emelkedett. – Úgy éreztem Vanda megérdemel egy tisztes búcsút. – Itt elcsuklott hangja de próbálta leplezni. – Azért nem hívtam mást, mert senki nem ismerte Vandát igazán a jelenlevőkön kívül. Azt is meg merem kockáztatni ti sem ismertétek. Őt nem lehet elfeljteni, és nem is szabad. Ő mindig képes volt bármire értünk. A saját életét kockáztatta csak azért, hogy nekünk jobb legyen. Nélküle üresebb és szomorúbb lesz ez a rejtekhely. Doki.- nézett rá. Doki megilletődve és szemét törölgetve mondta el az utolsó mondatot amit Vándor az én füleimmel hallott. -Te voltál a legnemesebb, legtisztább lény, amit valaha is ismertem. Az univerzum sötétebb hely lesz nélküled. – A mondat végén ismét mindenki Ianre nézett akinek valami furcsán csillogott a kezében. Meglepődve ismertem fel benne egy pisztolyt. Honnan szerezhette. Nem volt időn elgondolkodni mert már emelte is. Szépen lassan. Nehogy valaki megijedjen. – Én most utána megyek. Csak azt kérem hadd legyek az idők végezetéig vele. – mondta. És mire felfoghattuk volna a szavait már meg is húzta a ravaszt. A teremben hatalmas dörrenés hallatszott és Ian mozdulatlan teste elterült a földön. Fájdalmamban felkiáltottam, és nem akartam felfogni a történteket. Vanda meghalt értem, mert én nem tudtam vele élni. Most pedig Ian meghalt mert nem tudott Vanda nélkül élni. Ian öngyilkos lett. Miattam.

„Önfeláldozók” csoportja
Feladat: szövegfelhő
Választott könyv: A kutya különös esete az éjszakában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Csoportnélküliek” csoportja
Feladat: szövegfelhő
Választott könyv: Paulo Coelho: Az alkimista
 

 

 

 

 

 

 

„Elfajzottak” csoportja
Feladat: zenei aláfestás: Hollaback girl
Választott könyv: Anna Banks:Posszeidon