Kocsis Albert emlékszoba

 KOCSIS ALBERT hegedűművész
(Hatvan 1931. Május 12. – Kassel, 1995. Március 14.)
 

Anyja Nagy Erzsébet, apja Kocsis Ferenc. Édesapja brácsásként játszott a helyi MÁV Szimfónikus Zenekarban, ahol már diákként tagja volt ennek a zenekar-nak. Az első zenei versenyét hatévesen nyerte. Emlékiratai szerint „13 éves koráig sokszor húzta a vonót szidásra, parancsra” .

Középiskolái tanulmányait Hatvanban, majd Budapesten a Zenegimnáziumban végezte.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1955-ben szerzett hegedűművészi diplomát, ahol Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa volt.

1957 óta hangversenyezett Európa majd valamennyi országában. Többször szerepelt az Egyesült Államokban, Japánban, Afrikában és Kanadában. 1975-ig az Országos Filharmónia , 1975-tol a Szombathelyi Szimfónikusok szólistája. 1968 óta a Német Szövetségi Köztársaságban kamaraze-nekarokat vezetett és mesterkurzusokat tartott. Kölnben megalapította a később világhírű Rajna Vidéki Kamarazenekart.

1982-től a Kasseli Zeneakadémia professzora. 1984-től a Nemzetközi Bartók Kamarazenekart vezeti.

Rádió és TV felvételeken kívül több mint 20 hanglemezt készítettek játékáról az NSZK-ban, Japánban és az Egyesült Államokban. Kitüntetései: Liszt-díj, SZOT-díj, 1987-ben Érdemes Művész.

A Hatvanból elindult sikerekben gazdag művészi életút egyes állomásai nyomon követhetők a könyvtárban rendezett dokumentum-kiállításon.