2025. december Könyvajánló

Az urgai fogoly olvasói úgy búcsúzhattak el tőle az 1992-es regény utolsó lapjain, ahogyan ő búcsúzott el akkor „az utolsó ókori birodalomtól”: szomorú emelkedettségben és illúzióktól megfosztottságában is gazdagon, s abban a hitben, hogy a Nagy Kaland, melyben a főhősnek szembesülnie kellett egy gyökeresen más világgal, véget ért. Új regénye azonban mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy ez a Nagy Kaland sokkal több volt, mint egy utazás története, s így nem is érhetett véget: hisz a szembesülés helyszíne bár Kína volt, tárgya és alanya megkerülhetetlenül az európai ember, a saját civilizációját krízisként megélő menekülő, akinek elsősorban saját szép új világát kell megértenie. Krasznahorkai ebben a dokumentumregényben 2002-ben tett újabb útjáról ad lélegzetelállítóan izgalmas beszámolót.

Apa, anya, nagyapa, nagymama – akkor még pont az volt, ami akarva volt. Csak később akar a gyerekkor szereplője valami mást. Másnak lenni, nem olyannak, mint akiket ismer.
El akarom hagyni a biztonságot, oda akarok menni, ahol van szabadság, ahol nyitva a világ minden ajtaja.
És odakerül, és elindul a vergődés, csatározás a tanárokkal, csatározás a felnőttekkel, különösen az apával, akinek ez a valaha sokat ígérő gyerek most a kudarc, a csalódás.
Amint megjelenik a vágy, elvész a biztonság. Gimi, Budapest, egyedüllét. Sok ellenséges felnőtt és sok új barát. Az első nagy élményeket, az ismerkedést az önálló élettel egy félelmetes társ kíséri, a szorongás.
Lesz-e belőlem valami, mondjuk ha más nem, legalább felnőtt?
A regény folyamatosan átjár a biztonságból a támaszokat és segítőket vesztett kamaszkorba és vissza. Közben persze sokat nevetünk és néha sírunk is, de a fogainkat nem csikorgatjuk, mert a sors forgatagos eseményein könnyedén és boldogan siklunk, mert pontosan ismerjük, velünk is ez volt. És minden nehézség mögött felsejlik az az érzés, hogy de jó, hogy vagyunk.
A csokimikulásos lány nyomot hagy a szíven, egy turistajelzést, hogy ne tévedjünk el, amikor magunkhoz akarunk közel kerülni.

Ava Harrison egy hónappal volt barátja tragikus halála után egy furcsa álláshirdetést tartalmazó levelet kap: „Gondozót keresünk egy bogaras öregúr, és elkényeztetett, igazi szörnyeteg nősténymacskája mellé.” Ava úgy érzi, kísértet van a dologban, de az alabamai Driftwoodban betöltendő állás kivételes lehetőségnek ígérkezik arra, hogy új életet kezdjen. Normális életet.

Maggie Mae Brightwell látszólag óriási energiával vezeti a Szarkát, a driftwoodi kávézót, ami egyben kuriózumok boltja is. A derűs felszín alatt azonban ott rejtőzik a fájdalmas valóság… Az állandó elfoglaltság a legjobb módja annak, hogy elterelje Maggie figyelmét anyja elvesztéséről, és idősödő apja miatti aggodalmairól.
Ava és Maggie hamar ráébrednek, hogy rokonlelkek, hiszen mindkettejüket kísérti valami – ám el kell engedniük a múltat, hogy továbbléphessenek. Olykor ugyanis a hullámok olyan helyre sodornak minket, ahová valójában tartozunk.

Cotton Malone, a legendás egykori titkos ügynök ezúttal Olaszországba utazik, hogy megfejtse egy ötszáz éve elfeledett titok rejtélyét. A nyomok egy tizenhatodik századi dokumentumhoz, egy Krisztus-záloghoz vezetnek – egy olyan egyházi kötelezvényhez, amelyet II. Gyula pápa írt alá, és amely szerint a Vatikán mára már több ezermilliárd dollárral tartozik a Medicieknek.

De a Medici családról, a reneszánsz Firenze legendás urairól a történelem úgy tartja, évszázadokkal ezelőtt kihaltak. Vajon tényleg így van? Vagy a hatalomra éhes örökösök az árnyékból figyelnek, és visszatérésük már régóta tervben van?

Az idő sürget, hiszen nemcsak a múlt kérdései kerülnek terítékre, hanem a jelen hatalmi harcai is: ki lesz Olaszország következő miniszterelnöke, és vajon ki lesz a következő pápa?

Cotton Malone nyomozása sötét történelmi titkok, pápai intrikák és politikai összeesküvések sűrű hálójába vezet. És ahogy egyre közelebb kerül az igazsághoz, rájön: minden azon múlik, visszatérnek-e a Mediciek – és ha igen, mikor.

Azért tart az ünnepre, hogy elcserélje kovaköveit egyéb hasznos dolgokra, és megkeresse Neent, a pásztorlányt, akit szeret.
Joia, Neen húga elbűvölve figyeli a nyárközepi szertartást. Minden vágya, hogy ő is a papnők egyike lehessen, és részt vehessen különleges rituális táncaikon, amelyeket egy nagy, fából készült kör körül járnak el.
Ám a dombokon és az erdők lombjai alatt már feszültség gyülemlik. Aszály pusztítja a földeket, egyre nő a bizalmatlanság a pásztorok, a földművesek és az erdőlakók között – mígnem egy kegyetlen tett nyílt háborúhoz vezet…
Joia a békésebb jövő lehetőségét látja meg egy olyan, hatalmas kőkörökből álló szentélyben, amelyet a síkság megosztott népei együtt hoznak létre. Ennek az elképzelésnek a megvalósítása lassan élete céljává válik, melynek elérésében Seft nyújt neki segítő kezet.
A Stonehenge nem csupán történelmi regény – magával ragadó történetmesélés arról, hogy elhivatottsággal, kitartással, az összefogás erejével hogyan születik meg egy új civilizáció.

Meghasonlott a világ. Az egymásra acsarkodó értékrendek és vélemények nyomán ölre mennek családtagok, elsorvadnak barátságok, elfordulnak egymástól generációk, belerokkannak társadalmak. Vajon mi mérgezi a kapcsolatainkat? A kultúrák különbségei, zsigeri reakcióink, a válságba jutott ideológiák, agyunk torzításai, netán az önzés, a hatalomvágy vagy a digitális kor technológiája? Kepes András nem kínál kész megoldásokat, inkább kérdez, vizsgálódik, töpreng. Önvizsgálatra ösztönöz minket, és arra, hogy fogalmazzuk meg saját válaszainkat, amelyek mentén megérthetjük egymást.

Blaha Lujza nevét mindenki ismeri, de azt kevesen tudják, hogy az élete kész regény. A színészet a vérében volt, családja vándortársulatával már az 1800-as évek közepétől a Felvidéket járta egy ekhós szekéren. Tiszta énekhangja és drámai előadásmódja mindig könnyet csalt az emberek szemébe, vagy mosolyt az arcukra. Rendületlenül játszott a kolerajárvány idején is, és ha kellett, szembeszállt a társulatát fenyegető betyárokkal. Nem ismert félelmet.

Még szinte gyerek volt, amikor hozzáment Blaha János karmesterhez, aki egyengetni kezdte a karrierjét. Bár a férje hamarosan elhunyt, Lujza hírneve egyre csak nőtt. A földbirtokosok éppúgy versengtek érte, akárcsak a kőszínházak. Ő azonban az egyre divatosabb operettek helyett a magyar emberek mindennapi életét ábrázoló népszínművek bemutatását szorgalmazta. De vajon mi történik, ha az embert – főleg ha színésznő – elragadja a mindent elsöprő szerelem? Képes egyszerre küzdeni az életéért, a szerelméért és a közönség odaadó rajongásáért?

Kal Pintér Mihály sodró lendületű, a valóság és az írói fantázia határán egyensúlyozó regénye egy bohém és temperamentumos, ugyanakkor harcos nő kalandos életébe enged betekintést.

Jordan lepusztult toronyházai között a bandák uralják az utcákat, a drog és az erőszak a mindennapok része. Amikor egy fegyverkereskedőre rálőnek a háza előtt, az már szinte inkább tűnik igazságszolgáltatásnak, mint bűnnek. A rendőrség mindenesetre üldözőbe veszi a mesterlövészt, akinek személyazonosságát hamar sikerül megállapítani: egy sokszoros gyilkos egykori bandatagról van szó, akinek a nevét mindenki ismeri és féli, ám akit ennek ellenére szinte lehetetlennek tűnik elkapni. Bob Oz, a megkeseredett nyomozó azonban szagot fog, és az sem tántorítja el, hogy nem ő kapja az ügyet, sőt az sem, hogy végül felfüggesztik. Közben a magányos elkövető újabb áldozatokat szed, Bob pedig a nyomában lohol, mert ösztönösen érzi, hogy nem átlagos üggyel van dolga, és mert valami olyasmit idéz fel benne, amit inkább szeretne elfelejteni.

A Minnesota kemény, önálló thriller, amely egyszerre szól az emberi természet összetettségéről és a fegyverlobbi markában vergődő Amerikáról.

Tulipán Miklós könnyűvérű kalandor, aki a lelkét is eladná egy jó tréfáért. Látszólag nem akar mást az élettől, mint finom borokat, szép nőket és mindenre kapható cimborákat. A múlt egy sötét fejezete azonban nem hagyja nyugodni: imádott bátyja sok évvel azelőtti haláláért Babó Emilt, a gátlástalan ügyvédet okolja, aki azóta a fényűző Grand Hotel Hungária direktora lett. Mikor a szállodában estélyt rendeznek, ahol Mária Valéria osztrák főhercegnő káprázatos ékszereket készül bemutatni, Miklós úgy érzi, végre eljött a bosszú órája, és elkezd tettestársakat gyűjteni maga köré…

Huszti Gergely új regényében megelevenedik a századforduló karneváli forgataga: ledér színésznőcskék és büszke főúri dámák, ambiciózus londinerek és mindenre elszánt politikusok, kétbalkezes detektívek és még kétbalkezesebb tolvajok adják egymásnak a szálloda polírozott kilincseit, miközben kibontakozik egy rejtői humorú történet, amely elgondolkoztatja az olvasót: vajon mi változott azóta a botcsinálta szélhámosok és a jég hátán is megélő ügyeskedők országában?

Nők is lehetnek hősök – ez a mondat megvilágosodásként hat az ápolónőnek készülő, húszéves Frances „Frankie” McGrathra. A fiatal lány az idilli, napfényes Dél-Kaliforniában nőtt fel, konzervatív gondolkodású szülei védőszárnyai alatt, és büszke rá, hogy mindig helyesen cselekszik. 1965-ben nagyot fordul a világ, és hirtelen ő is más jövőt képzel el maga számára. Amikor bátyja a vietnámi háborúba indul, Frankie a nyomdokába lép, és önként jelentkezik az amerikai hadsereg Tábori Ápolóhadtestébe. Frankie éppoly zöldfülű és tapasztalatlan, mint a vietnámi háborúba küldött férfiak, és megrendíti az ott átélt zűrzavar és pusztítás. Nap mint nap kockára teszik az életüket reménység és hazugságok közepette; életre szóló barátságok szövődnek, amelyek egy pillanat alatt
semmivé válnak. A háborúban Frankie látja a szerencséseket, a bátrakat, a megtörteket és az elveszetteket – és ő is egy lesz közülük. De a háború csak a kezdet Frankie és veterántársai számára. Az igazi küzdelem a megváltozott, megosztott Amerikába való hazatéréssel kezdődik, ahol dühös tüntetők fogadják őket, és a nemzet legszívesebben
elfelejtené a vietnámi háborút.
A nők című regény egy lány története, de ráirányítja a figyelmet mindazokra a nőkre, akik a tűzvonalban harcoltak, ám áldozatuk és hősiességük szinte teljesen feledésbe merült. Az igaz barátságról és bátor hazafiságról szóló könyv fiatal főszereplőjének idealizmusa és hősiessége egy egész korszak védjegyévé válik.

Inszon a kórházban arra kéri, utazzon el csedzsui otthonába, és gondoskodjon a madaráról. A főhős azonban óriási hóviharba keveredik, és a mindent fagyba burkoló hókristályok összemossák a múltat a jelennel, a valóságot az illúzióval. Élve találja még Kjongha a madarat, mire eljut barátnője házába? Viszontláthatja Inszon a barátnőjét?
A líraian lüktető mű nemcsak a lélek törékenységét, hanem a történelem igazságait is kutatja: az 1948-as csedzsui mészárlás áldozatainak állít emléket. Az Inszon szekrényében felhalmozott cikkeket böngészve Kjongha előtt feltárul a bűntudattal, reménnyel és veszteséggel teli múlt, s az áldozatok egymás mellé állított fekete fatörzsekként jelennek meg előtte. „Nem válunk szét” – ez lesz a címe legújabb művének, ha egyszer elkészül.

„Emlékszem, ahogy az őszinte szeretet a bőröm alá hatolt. Elérte a csontvelőmet, és összeszorította a szívemet… Ekkor értettem meg. Hogy mennyire félelmetes fájdalom a szeretet.”

HAN KANG 1970-ben született Dél – Koreában, a Jonsze Egyetemen tanult koreai irodalmat.
2016-ban Növényevő című regényét Nemzetközi Man Booker-díjjal tüntették ki, életművét 2024-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el.

Pedagógusoknak, segítő szakembereknek, akik eltérő idegrendszeri működésű gyerekekkel és felnőttekkel is foglalkoznak, és gyakorlati megoldásokat keresnek. Valamint mindazoknak, aki nyitott szívvel megismernék a neurodiverzitás kihívásait és szépségeit.

Olvasmányos stílusban, mégis tudományos alapossággal mutatja be, mit jelent neurodiverz emberként élni egy neurotipikusokra szabott világban, amely tele van láthatatlan, de nagyon is érezhető akadályokkal. Érzékletesen világítja meg a szokatlan viselkedések mögötti okokat, és kipróbált stratégiákat kínál a mindennapi kihívások kezelésére. A diagnosztikától az akadálymentesítésig, a jutalmazási rendszerektől a társas készségek fejlesztéséig minden lényeges témát érint – kutatásokkal és gyakorlati példákkal alátámasztva. Külön fejezet foglalkozik az AuDHD-val, vagyis az autizmus és ADHD együttes előfordulásával, segítve az összetett igények megértését is.

A Láthatatlan akadályok nemcsak hasznos tudást ad, hanem új nézőpontot is. Átélhetővé teszi, min megy keresztül egy autista vagy ADHD-s ember, miközben a külvilág talán csak annyit lát belőle, hogy „furcsán viselkedik”. Ezáltal elmélyíti az empátiánkat, és kijelöli a valóban hatékony támogatás irányait, hogy az érintettek eredményesebben boldogulhassanak a mindennapokban, és jobban érezhessék magukat a bőrükben. Így a környezetük élete is könnyebbé válhat.

A szerző
Szigethi Zsófia, gyógypedagógus, a 22.000 követővel rendelkező Nikkelbolha: autizmus- és ADHD-specifikus támogatás című edukációs oldal szerzője. Húsz éve foglalkozik érintett gyerekekkel, fiatalokkal és felnőttekkel. A Károli Gáspár Református Egyetem oktatója és többségi iskolában gyógypedagógus.

Eva Bronsveld Temperamentumos gyerekek című bestsellere már több tízezer szülő számára nyújtott fontos felismeréseket és segítő kezet a gyereknevelés során tapasztalt nehéz helyzetekben.

Okozhat-e hatalmas hisztit egy rosszul félbevágott szendvics? Előfordul, hogy azért nem tudtok elindulni otthonról, mert kilóg egy cérna a gyermeked zoknijából? A gyermeked ragaszkodik az álláspontjához, ha a fejed tetejére állsz is? A temperamentumos gyerekek sokkal érzékenyebben reagálnak a külvilág ingereire, mint a társaik. Gyakran viselkednek önfejűen és intenzíven, és könnyebben elbizonytalanodnak. A szigorúság azonban kontraproduktív, és az se segít, ha figyelmen kívül hagyjuk a viselkedésüket. Egy temperamentumos gyereknek mindenekelőtt a megértésedre, bizalomra, valódi figyelemre és jó szervezésre van szüksége. Ha mindezt képes vagy megadni neki, akkor ezek a buktatók a tehetségének építőköveivé válhatnak.

Mit ajánl a könyv?

* A temperamentumos gyerekek tulajdonságainak világos magyarázatát
* Praktikus tanácsokat, melyek segítségével te és a gyermeked több örömöt élhettek meg és könnyebben kikapcsolódhattok.

„Furcsa és vad? Evának köszönhetően másként fogod ezt látni, és érteni fogod a gyermeked” – Nina Mouton, klinikai pszichológus

„Eva praktikusan és szeretetteljesen ír, figyelembe véve a szülőt és a gyereket is. Melegen ajánlom a könyvét” – Tischa Neve gyermekpszichológus és gyermeknevelési szakértő

„Éva kurzusának köszönhetően lett négy erős, kedves, barátságos és boldog gyermekem” – Tirza van Schie, a Lentezoet című könyv szerzője

1921, Pinang. Lesley Hamlyn és férje, Robert egy régi, fiatal kori barátot várnak magukhoz vendégségbe a Kazuár Házba. „Willie” Somerset Maugham és titkára, Gerald érkezése azonban váratlanul mélyre temetett emlékeket és titkokat hoz a felszínre. A magánéleti és alkotói válság elől menekülő, világszerte ismert író új téma reményében érkezik a Maláj-félszigetre, és Lesley személyében nem várt szövetségesre talál. Éjszakai beszélgetéseik során olyan történet bontakozik ki előtte, amelyben botrányok sora, a kínai forradalom hajnala és egy, a helyieket lázban tartó rejtélyes gyilkosság ügye is összeér. És fellebben a fátyol arról a titokzatos, idilli helyről, amelyben ha csak néhány pillanatra is, de meg lehetett lelni a boldogságot a történelem viharában. A valós eseményeken alapuló, igéző szépségű regény nyomon követi az emberi sorsok megannyi törésvonalát egy gyarmatbirodalom árnyékában, miközben mélyre merül a szerelem és a barátság bonyolult természetében.

A tizenegy éves Ludo apát keres. Édesanyja, az őt szerény körülmények között egyedül nevelő Sibylla négyéves kora óta tanítja olvasni görögül, arabul, japánul, héberül. Hűvösebb időben ők ketten a londoni metró Circle Line vonalán utazgatnak, hogy ne kelljen otthon fűteni; és hogy elüsse az időt, a fiú Homéroszt olvas eredetiben. Az utasok a csodájára járnak – Talán zseni? Igazi csodagyerek? Vagy a gyermekbántalmazás egy rafinált módjának áldozata? Este, miután hazaérnek a metrózásból, rendszerint elindítják videón A hét szamurájt – Sibylla nagy rajongója a filmnek, és feltett szándéka, hogy egy helyett hét férfi példaképet ad fiának. Noha legtitkosabb gondolataiba is beavatja, épp csak egyvalamit nem hajlandó elárulni Ludónak: az igazi apja nevét. Ludo ezért titkos küldetésre indul London utcáin, hogy megtalálja az utolsó szamurájt – az apát, akit sohasem ismert.
„Azt mondta hogy annyit kérdezhetek amennyit csak akarok mert ma van a születésnapom. Azt kérdeztem ki az apám? Sibylla azt mondta hogy sajnálja de nem mondhatja meg. Annyit mondott hogy útikönyveket ír és csak egyszer találkozott vele. Szerintem híres lehet.”

Helen DeWitt Washingtonban született, 2004 óta Berlinben él. Oxfordban szerzett ókortudományból diplomát és doktori címet. Később otthagyta az egyetemi életet, hogy írjon, végül Londonba költözött, és megszerezte a brit állampolgárságot. Körülbelül 100 regénytöredékkel rendelkezett, amikor 1995-ben elkezdett dolgozni Az utolsó szamurájon. A könyv az 1999-es frankfurti könyvvásáron szenzációt keltett, 20 nyelvre fordították le. 2016-os újrakiadásakor több méltatója az évszázad legjobb könyveként üdvözölte.

Meg akar szabadulni az eseménytelen életét végigkísérő szorongásaitól, nem akar többé megérteni másokat, de leginkább saját maga elől nem akar már menekülni.
Hamar rátalál egy idillinek tűnő tengerparti házra, így napjai kezdetben gondtalan semmittevéssel telnek: úszik, nagyokat sétál, és szorgalmasan írja bejegyzéseit a füzeteibe.
Amikor azonban nyugalmát feldúlják a váratlanul megjelenő szomszédok, elhatározza, hogy elutazik abba a kommunista országba, amelynek véres polgárháborújáról még évtizedekkel korábban az otthoni hírekből hallott. A látogatás egyre fojtogatóbb emlékeket idéz fel benne, és Torjai ráébred, hogy megint menekül valami elől, de hiába…

Barnás Ferenc új regényének tágas topográfiája és az elbeszélői mindentudás az egyéni szabadságnak csupán a látszatával kecsegtet: a Most és halála óráján kíméletlenül és mesterien szembesít az ember fenyegetettségének állandó és zsigeri tapasztalatával.

„Hányszor eljátszott az utolsó óra, az utolsó nap gondolatával! Fekszik majd valahol, és egyszerre csak rádöbben, hogy ez az utolsó órája. Nincs több idő. Egyedül maradt. Ebben a játékban valóban egyedül marad, nem találhat ki semmit.”

Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben.

Mivel tartozunk a vérrokonainknak?

Morgan Talty a Penobscot Indian Nemzet tagja. Első megjelenése a Night of the Living Rez című novelláskötet volt, amellyel elnyerte a PEN/Robert W. Bingham Díjat, az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia Sue Kaufman Díját, a Nemzeti Könyvkritikusok Körének John Leonard Díját, a New England-i Könyvdíjat, emellett a Nemzeti Könyvalap „Öten 35 év alatt” elismerésében részesült, továbbá jelölték a Barnes & Noble Könyváruház Fedezz Fel Nagyszerű Új Írókat Díjára, az Andrew Carnegie Medalre a fikció terén nyújtott kiemelkedő teljesítményért, a Mark Twain Amerikai Hang az Irodalomban Díjra és a Story Díjra. Írásai többek között a Georgia Reviewban, a Grantában, a Shenandoah-ban, a TriQuarterlyben, a Narrative-ben, a Lit Hubon láttak napvilágot. Talty a Maine-i Egyetem oronói campusában tanít kreatív írást és őslakos, illetve összehasonlító irodalmat, emellett tanít a Stonecoast MFA kreatív írás programján, és az Amerikai Indián Művészeti Intézet munkatársa. A Maine állambeli Levante-ban él.

„A belőlem csordogáló vér folyt Elizabeth ereiben is. Fura egy dolog: minden vér ugyanúgy néz ki, mégis azt mondják, hogy mind más és más, mégpedig különböző módon és különböző okból. De egy biztos, gondoltam: az vagy, aki vagy, még ha nem is tudsz róla.”

Az év könyve: TIME, New Yorker, ELLE, NPR, Harper’s Bazaar

Center for Fiction Első regény-díj – jelölés
Maya Angelou Könyvdíj – jelölés
VCU Cabell Első Regény-díj – jelölés
Joyce Carol Oates Díj – jelölés
Aspen Words Irodalmi Díj – jelölés
Andrew Carnegie Medal a fikció terén nyújtott kiemelkedő teljesítményért – jelölés
Dublin Irodalmi Díj – jelölés

A mai őslakos irodalom hangvétele és témái egészen mások, mint amire ifjúságunk „indiánkönyveiből” emlékszünk.
Charles nem tagja a törzsnek, ezért nem élhet a rezervátum területén. A folyó mellett lakik, a túlpart már a maine-i Penobscot Rezervátum területe. Áll ott egy ház, amire Charles rálát a verandájáról. Abban a házban él a lánya, Elizabeth. De Elizabethnek fogalma sincs arról, hogy Charles az apja.
A férfi az évek során csak egy-egy pillantást tud vetni Elizabethre: először, amikor hazahozzák a kórházból. Néha hosszú évekre szem elől veszti. A lánya mostanra húszéves is elmúlt, és Charles nem hajlandó tovább titkolózni.
De Elizabeth kíváncsi-e egyáltalán az igazságra? Ki az igazság birtokosa? Mikor vagyunk tekintettel a másikra: ha hallgatunk, vagy ha beszélünk?

Emberibben kommunikált egy átlagos ügyintézőnél, és sokszor hatékonyabb volt egy Google-keresésnél. Ekkor kezdtük érzékelni, hogy milyen korszakalkotó áttörés zajlott a színfalak mögött az MI fejlesztése kapcsán. Ám akkor még nem is sejtettük, hogy ez milyen hatást gyakorol mindannyiunk életére, és hogy mi vár ránk, ha egy kiforratlan és részrehajlóan működő technológiát a profit reményében különböző iparágak, sőt az oktatás és a média területén is használni kezdenek.
Parmy Olson, a Bloomberg technológiai újságírója szerteágazó kapcsolatainak köszönhető, exkluzív információkra épülő könyvében betekintést nyújt a mesterséges intelligencia térhódításának történetébe, valamint a ChatGPT és más forradalmi technológiák alakulásába. Bemutatja a két zseniális elme és két startup: Demis Hassabis, a DeepMind agytrösztje és Sam Altman, az OpenAI vezetője folyamatos vetélkedését, akik a „mindenható” szuperintelligens számítógépek fejlesztése során már-már vallásalapítókként léptek színre. Kiderül, hogy bár induláskor mindketten az emberiség javára akarták fordítani a technológiát, egy-egy páratlanul nagy hatalmú mamutcég befolyása alá kerülve milyen veszélyes versenyfutásba kezdtek azért, hogy az ő platformjuk határozhassa meg a világ jövőjét. Lebilincselő, kihagyhatatlan és elgondolkodtató olvasmány mindazoknak, akiket érdekel, merre tart az emberiség a történelem egyik legnagyobb találmányának árnyékában.

Lehetett volna, és néhány helyen bizony nagyon kis apróságokon múlt. Ha 1919. március 7-én délután, valamikor fél hat után Párizsban, Pichon külügyminiszter irodájában, a Csehszlovák Ügyek Bizottságának ülésén az amerikai Charles Seymour nem makacsolja meg magát, és inkább előbb indult volna vacsorázni, akkor ma majdnem a Vác feletti Naszályon fut a határ, s Romhányt, Hollókőt, a teljes Ipoly-völgyet és a Börzsöny nagy részét is elvesztettük volna. Az se sokkal többön múlt, hogy nem csatolták el a Nagykárolyt Mátészalkán, Vásárosnaményon és Záhonyon át Csappal összekötő vasutat is. A nagy dolgok a párizsi konferencia bizottságaiban dőltek el. Később, a helyi határmegállapító bizottságokban is hasonló viták folytak, de akkor néhány száz méteres, egyes helyeken pár kilométeres változtatás volt a tét. Minderről egy soha nem látott gazdag kép- és térképanyag segítségével tájékozódhat az Olvasó.

Dienes András 1962 augusztusában iratokkal teli kézitáskájával felszállt egy Balatonra tartó vonatra, és elindult Almádiba, hogy az évek alatt összegyűjtött jegyzetei alapján
megírja legújabb tanulmányát: Radnóti Miklós halálának tisztázatlan történetét. Az út során a táska, benne a hatalmas kutatási anyaggal, az összes feljegyzéssel együtt eltűnt.
Valószínűleg ellopták. A már szívbeteg kutatót úgy feldúlta az eset, hogy pár napra rá, augusztus 30-án Almádiban megállt a szíve. A dossziék, a jegyzetek sosem kerültek elő, Dienes András a Radnóti-titkot magával vitte a sírba.
Ez az írás emléket állít az elveszett táska tulajdonosának, a kalandos életű tudósnak.
Képzeletben belenézünk az eltűnt táskába, felvázoljuk a legvalószínűbb verziót arról,
hogy mi lehetett a titok, amire rájött Dienes. Végül annak járunk utána, hogy mi volt az a darázsfészek, amibe belenyúlt a kutató, kik voltak a Radnóti-titok őrzői és a Radnóti-kultusz szertartásmesterei.

A meggyilkolt költő és a gyilkosok után nyomozó irodalmár egymásba fonódó tragédiájának története ez a könyv.