2025. szeptember Könyvajánló

Nyolcéves koromban találkoztam West Havennel. Kilencéves koromban tanított meg pókerezni, és tizenegy éves koromban papírrepülőket hajtogatott velem. Tizenhat éves voltam, amikor megcsókolt. Ő volt a legjobb dolog, ami a montanai családi vakációkon történt velem. Ő volt az, aki elrabolta a szívemet. Huszonhárom éves voltam, amikor az élet elszakított minket egymástól…

Évekkel később, a fogadalmamat megszegve térek vissza a birtokra, ezúttal nem vendégként, hanem az új tulajdonosként. West nem örül neki, hogy itt vagyok, de pontosan tudja, hogy csak én segíthetek megmenteni a családi örökséget.

Nem könnyű együtt dolgozni, és szembenézni a régi emlékekkel, de ez csak egy átmeneti állapot. Keresztúthoz értünk. Ha nem szeretek újra bele West Havenbe, talán lezárhatjuk a múltat, és végre el tudunk búcsúzni egymástól.

E könyv megkapó nyíltsággal beszél a Sorbonne-n végzett bölcsész és a kőbányai proli írózseni szerelméről. Sok dolgot megtudhatunk Moldova életéről, melyek eddig még nem kerültek nyilvánosságra.

Az alcímben szereplő mondat volt az utolsó, melyet Moldova György Katalin asszonynak mondott mielőtt itt hagyott bennünket.

1987, Moszkva. Irina Kulikova őrnagyot a legújabb ügye a moszkvai magyar nagykövetségre szólítja. Eltűnt ugyanis a magyar kereskedelmi képviselet egyik munkatársa. Fodor Bálint befolyásos szülők gyermeke, ezért a moszkvai rendőrség mindent elkövet, hogy mielőbb a nyomára bukkanjon, ám amikor a férfit holtan találják, kénytelenek segítséget kérni magyar kollégáiktól, Bogdán Istvántól, Adorján Mátétól és Lendvay Laurától.
Mindeközben Tihanyban is eltűnik valaki, méghozzá a híres moszkvai Bolsoj egyik balerinája. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz. A magyar hatóságok eleinte azt feltételezik, hogy a lány valószínűleg Nyugatra szökött, az időbeli egybeesés azonban a nyomozók szerint nem lehet véletlen…

A szereplőket a 16. századi fejedelemségek zűrzavaros időszakától a Ceauşescu-korszak végéig követhetjük nyomon. Mindannyiuk sorsát meghatározzák a mágikus erejű bestiák, legyen az emberarcú papagáj, asszonyszemű varangy, éneklő féreg vagy kék szőrű patkány, miközben a hősöket évszázadról évszázadra ugyanazok a mélységesen emberi vágyak vezérlik: a szerelem és a hatalom iránti sóvárgás.

A magyar irodalom prózahagyományában egyedülálló tetralógia az új, összevont kiadásban kiegészül a szerző által „hitelesített” bestiáriumjegyzékkel.

„Hangokat hallottam, víz csepegését, távoli hortyogást. Csak be ne jöjjön valaki. A tükröt bámultam. Féltem, de nem volt igazi félelem bennem. Hiányzott belőlem a félelem, hiányzott belőlem a szeretet is. Ahol szeretni kellett, ott csak zavar és reménytelen sóvárgás lakozott bennem. Ahol félni, ott egy állatka fészkelt.”

Láng Zsolt 1958-ban született, Marosvásárhely mellett, Várhegyen él.
Kötetei a Jelenkor Kiadónál: Az ég madarai.
Bestiárium Transylvaniae I. (regény, 1997)
A tűz és a víz állatai. Bestiárium Transylvaniae II-III. (regény, 2003)
Bolyai (regény, 2019)
Az emberek meséje (regény, 2024)

A kötet figurái egy budapesti bérház lakói és a környéken megforduló emberek. J. se nem főhős, se nem mellékszereplő. Hol a számvizsgáló bizottság tagjaként kéredzkedik be egy négyemeletes ház minden lakásba, hol kutyatulajdonosként járja be a Városligetet és környékét. J., miközben bárki lehet, alakváltozásai közben folyamatosan megfigyel: sorsokat képzel el másoknak és talán saját magának is. A másik ember üdítően szorongató könyv arról, hogy néha éppen a magány köt minket össze egymással.
A kötet szövegeit a szerző fényképei egészítik ki.

Igaz, nem rúgta rá senkire az ajtót, nem zsarolt és fenyegetőzött, és nem is erőszakoskodott. Ő ennél sokkal alattomosabb volt: a pénzt meggyőző udvariassággal kérte, a halált pedig álnok módon, láthatatlanul kínálta cserébe. Alakja a női sorozatgyilkosok tipikus mintáját idézi – ugyanaz a módszer, ugyanaz a hideg számítás, és ugyanaz a rejtett kegyetlenség. A hosszú évekig tartó nyomozás során a hatóságok döbbenetes hibákat vétettek, miközben a feltételezett sorozatgyilkos végig szabadlábon védekezhetett.

Barak Dávid újságíró, a dunaszerdahelyi maffiáról szóló Elásott igazság (2019) és Rossz vér (2022) című dokumentumkötetek szerzője ezúttal arra vállalkozik, hogy feltárja, kik lehettek az ipolysági mérgezések miatt 25 év fegyházra ítélt Gyönyör Teréz korábbi, sosem azonosított áldozatai. Azok, akiknek hangját már nem hallhatjuk, de történetük továbbra is igazságért kiált.

Biztos kézzel és villámgyorsan lő egyszerre két pisztollyal két különböző célpontra, miközben indián javasasszonyok ősi bölcsességein és az ok-okozati összefüggés filozófiai problémáján mereng. Egy napon aztán négy testvérével együtt elindul Yubába, hogy megmentsék régen látott édesanyjukat az akasztófától. Vajon mi várja őt az út végén? A vég, vagy valaminek a kezdete?
Alessandro Baricco kilenc év után jelentkezik új regénnyel. „Metafizikus westernje” kaleidoszkópszerűen kibontakozó történet, amelyben az olasz író sajátos, csak rá jellemző módon értelmezi újra a műfaj hagyományait.

„A helyzet az, hogy én egész életemben lőttem. Aki céloz, azt hiszi, hogy a világot egyenes vonalak keresztezik. Egy azelőtt és egy azután. Egy itt és egy ott. Nem csupán hiszi, hanem tudja. Azon vonalak mentén öl, azoknak a vonalaknak a végén hal meg.”

Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Filozófiai és konzervatóriumi tanulmányai után először zenekritikusként és televíziós műsorvezetőként vált ismertté, majd 1991-től sorra jelentek meg regényei – elsőként a Harag-várak (1991), aztán a Tengeróceán (1993) és a Novecento (1994). Baricco zeneiséggel átitatott, sejtelmes mondatai, amelyekkel meghökkentő, álomszerű történeteit elmeséli, gyakran az olvasóra hagyják a hiányzó részletek kikövetkeztetésének izgalmas feladatát. Könyveit, amelyekből színpadi és filmes adaptációk is készültek, közel harminc nyelvre fordították le.

„Megjósolta a náci fenyegetést.” (Observer, 2025)

„Nem akar befolyásolni – hagyja, hogy a történet magáért beszéljen.” (Observer, 1934)

Sally Carson regénye először 1934-ben jelent meg Nagy-Britanniában. Akkor még nem lehetett tudni, hová vezet Hitler uralma, milyen rémálom bontakozik ki a fajgyűlöletből.
Ma olvasni a Görbe keresztet – lidércnyomás. Mintha Carson mindent látott volna előre.
A regény korabeli fogadtatása vegyes volt. Hitték is, nem is, hogy mindez bekövetkezik, de sokan azt gondolták: a regény nem más, mint riogatás, Hitler szándékai nem is olyan vészterhesek. Ráadásul a színpadi feldolgozását cenzúrázták a szövegben elhangzó „Heil Hitler” köszöntések miatt.
A történet középpontjában egy középosztálybeli család áll, akik férjhez akarják adni a lányukat egy fiatal orvoshoz. De a vőlegényjelölt zsidó származású.
A Görbe kereszt 2025-ben – a regény második brit kiadásával egy időben -, először lát napvilágot magyar fordításban, cenzúrázatlanul.

„A német fiatalok elégedetlenek, ezért nyitottak a tekintélyelvű szólamokra.” (Guardian)
„Áramütés-intenzitású remekmű” (Rachel Joyce)

A történetmondás nem lineárisan halad, hanem látszólag önkényesen ugrál ide-oda az időben, hogy az olvasó óvatosan, olykor humorban feloldva kaphassa a nem mindig könnyen feldolgozható élményeket. Az emléktöredékek, a humoros vagy bizarr anekdoták, a filozófiai és pszichológiai gondolatfutamok, a balladaian homályos és áttetszően világos költői szövegek körkörösen csatlakoznak egymáshoz, a szerző életeseményei között az első és utolsó mondatok igyekeznek hidat építeni.
A mozaikokból apránként megismerjük egy gazdag és tekintélyes család előtörténetét, a szerző saigoni gyerekkorát, személyiségfejlődését, rokonságát, a veszélyes idők hétköznapjait, a „forradalmárokkal” való társbérletet, a malajziai menekülttábor poklát, a kanadai befogadtatás kulturális sokkját, az elbeszélő személyes történetét, szerelmi életét, egyik fiának autizmusát.
Kim Thúy hol könnyeden, hol komolyan úgy mutatja be az életét benépesítő különös, szokatlan embereket és a legabszurdabb kihívást jelentő helyzeteket, hogy közben szinte észrevétlenül, bámulatosan hangolja át olvasói érzéseit.

„A paradicsom másik életnek, másik jövőnek, az újrakezdésnek volt az ígérete. A pokol viszont a félelmeinkből rajzolódott ki: féltünk a kalózoktól, az éhhaláltól, a gépolajjal átitatott, mérgező kétszersülttől, a vízhiánytól, féltünk, hogy nem fogunk tudni talpra állni, hogy a kézről kézre járó piros edénybe kell pisilni, hogy mi lesz, ha minket is megfertőz a csecsemő ótvaros kis feje, és féltünk attól is, hogy sohase jutunk ki a szárazföldre, és soha többé nem látjuk a rokonok arcát, pedig ott ültek ők is valahol a kétszáz ember közt a hajófenék sötétjében.”

Kim Thúy Saigonban született 1968-ban. Családjával tízéves korában menekültek el a kommunista uralom elől. Egy malajziai táborban megszenvedett több hónapos várakozás után francia Kanadában találtak otthonra. Fordító- és tolmácsdiplomát szerzett, majd jogot végzett; a 90-es évek második felében ügyvédként dolgozott, három évig Saigonban. 2002-től 2007-ig saját vendéglőjét üzemeltette Montrealban. Negyvenéves volt, amikor a férjétől egy hónap szabadságot kapott ajándékba. Ekkor kezdte el írni az élettörténetét, amelyet több mint 30 nyelvre lefordítottak és tucatnyi díjat kapott. Azóta több sikeres műve jelent meg, köztük társszerzőként egy könyv az autizmusról.

Egy hattagú baráti társaság úgy dönt, elindul a Kék-szalagon. A kis túravitorlás fedélzetén azonban feszültség uralkodik: a csapat tagjai az előző estét egy ábrahámhegyi nyaralóban töltötték, de a legkevésbé sem önfeledt és boldog hangulatban. Az esti viharban aztán egyikük – egy ismert krimiírónő – a vízbe esik. Mentőcsónak veszi fel, és viszi ki a partra, s mint később kiderül: ekkor látják utoljára.
Kardos Júlia, a veszprémi főkapitányság nyomozója kapja a feladatot, hogy megtalálja a nőt. Mi történhetett vele? És hogyan veszhetett nyoma, amikor csak néhány percnyire volt a saját nyaralójától? Vajon köze van mindennek az írói válságához vagy ahhoz, hogy a házassága korántsem volt tökéletes? És végül: lehet, hogy a Kékszalagon vele együtt versenyzők közül valaki tudja ezekre a kérdésekre a választ?
Ragyogóan süt a nap a gyönyörű Balaton fölött: Kardos Júliának azonban egy egyre komorabbnak tűnő bűntényt kell kinyomoznia, amely a múltba és az emberi lélek legsötétebb mélyére vezeti. Ráadásul versenyt kell futnia az idővel, hiszen lehet, hogy a krimiírónő még életben van…

A mára csúcsbandává vált Ganxsta Zolee és a Kartel 30. születésnapját ünnepli 2025-ben, és ehhez kapcsolódva mondja el Kalmár László, alias Big Daddy Laca a saját történetét Dudich Ákos segítségével.

Hajdan közfelháborodást váltott ki Ganxsta Zolee és a Kartel felbukkanása, egészen pontosan a vulgaritásuk. Ők voltak az elsők, akik az utcai szövegelést a színpadra, majd lemezre vitték. Létjogosultságuk azonban hamar bebizonyosodott, rajongótáboruk egyre nőtt, és immár három évtizede meghatározó szereplői a magyar popkultúrának.

Big Daddy Laca őszintén és kendőzetlenül meséli el a Kartel kacifántos történetét, illetve, hogy miből lett a cserebogár. Ráadásul ő az egyetlen, aki a kezdetektől ott volt Zoli mellett, és mind a mai napig a színpadon áll. Azt viszont kevesebben tudják róla, hogy íróként sem elhanyagolható a munkássága, lásd a Tequilavér című kalandregény, valamint az ő tollából származnak többek között a Hooligans Kánaán című albumának szövegei is.

Laca Leninvárosban nőtt fel, ahol a csínytevések mellett a kajakozásban jeleskedett leginkább, országos bajnok is volt többször. Amikor azonban édesanyjával felköltöztek Budapestre, a fókusz hamar áthelyeződött a bulizásra és a csajok utáni kajtatásra. Az autószerelő középiskola elvégzése után viszont kis híján vadászpilóta lett. Egy olaszországi kanyar, pesti pizzáskodás és londinerkedés után elmerült az éjszakában, ahonnan egyenes út vezetett a Kartelbe, hiszen a szél összesodorja azt, ami összetartozik. A többi pedig – ahogy azt mondani szokás – történelem.

A kötetben korábban sehol máshol nem publikált fotók garmadája kelti életre a magyar rap csúcsragadozóinak történetét. Laca 1995 óta egy percre sem szállt ki a zenekarból, de hogy több lábon álljon, elindította a Vato Loco tetoválószalont, majd az építőiparba is beszállt, napjainkban pedig saját ruhamárkáját, a Big Daddy Sevent tolja, ahogy a csövön kifér, miközben az Indian motorok arca is lett.

Big Daddy Laca egyedülálló, páratlan történetét, ami összefonódik Ganxsta Zolee és a Kartel karrierjével, lépésről lépésre vesszük végig mindannyiunk tanulságára és szórakoztatására.

Apjával, a nagykövettel, anyjával, a szigorú Rose-zal és nyolc testvérével együtt neki is meg kell felelnie az elit társaság által támasztott követelményeknek, és Kick olyannyira jól boldogul, hogy hamarosan minden eseményen számítanak a megjelenésére. A lány is megkedveli az angolokat és a várost.
Ahogy az ország belesodródik a második világháborúba, buzog benne a tettvágy, Kick önkéntes munkával segíti Anglia és a hazája ügyét. Közben leveszi a lábáról Billy Hartington, Devonshire leendő hercege – szerelmük útjában áll azonban, hogy a katolikus Kick és a protestáns Billy családja egyaránt rossz szemmel nézné frigyüket. Ráadásul Billynek a frontra kell mennie, Kennedyék pedig kénytelenek visszatérni az Államokba. Kick újságíróként szerez munkát, és csatlakozik a Vöröskereszthez, hogy visszatérhessen Angliába. Ekkor döntenie kell, kihez legyen hű, a családjához vagy a szerelméhez.

Bár nem gazdagok, és az életük tele van kihívásokkal, elégedettek és biztonságban vannak Pieve Santa Clara szorosan összetartó közösségében. Amikor azonban a második világháború árnyéka a náci katonák érkezésével a falura vetül, a kislány életében minden megváltozik.

A Paradiso a kis Graziella történetét mutatja be. Szerelmeit, veszteségeit és diadalait, ahogy a háború utáni Olaszországban, egy átalakulóban lévő, a diktatúra bilincseitől megszabadult, de még mindig a katolikus egyház korlátai között létező országban elindul a felnőtté válás útján.

A regényt igaz történetek ihlették, amelyeket olasz családja mesélt el a szerzőnek, és olyan helyeken játszódik, ahol Francesca gyermekkorának nagy részét töltötte. Mélyen megható regény, amely rávilágít Olaszország múltjának összetettségére és traumájára, mindezt egy átlagos, de rendkívüli időket megélő fiatal nő szemszögéből bemutatva.

Nándorfehérvár és az ország dicsősége a Mátyás király halála óta eltelt három évtized alatt jelentősen megkopott. A királyi hatalom gyengesége és a főúri torzsalkodások miatt a végvárak és az azokat védő vitézek felszereltsége gyenge, a hadak lassan gyülekeznek, hogy felvegyék a harcot a közelgő törökkel.

Az ország kapujának a védelme Nándorfehérvár két vicebánjára, Oláh Balázsra és Móré Mihályra hárul. Azonban hiába tudhatják soraikban a híres bajvívót, Káldi Miklóst, vagy a könnyűlovasság hadnagyát, Morgay Jánost, a várat mindössze hétszáz hadra fogható férfi védi a több mint húszezer főt számláló török sereggel szemben.

Nándorfehérvár 1521-es ostroma kevésbé került be a történelmi köztudatba, mint Eger vagy Szigetvár története, pedig a védők az egész végvári korszakot tekintve a leghosszabb ideig, hatvanhat napig tartottak ki a nyomasztó túlerővel szemben. Magyarok és rácok, várkatonák és végvári vitézek, férfiak és asszonyok vállt vállnak vetve közel húsz rohamot vertek vissza, mindvégig hiába reménykedve a király felmentő seregének érkezésében.

Tapasztó Orsi közelről enged bepillantást abba, hogyan küzdött meg bizonytalanságaival, indult el az önelfogadás útján, értelmezte át a veszteségeit, és lett egyre önazonosabb és szabadabb — azzal a nem titkolt szándékkal, hogy így mutasson utat egy jobb élet felé. Megosztja azt is, kik voltak számára a legfontosabb gondolkodók, és milyen irányzatok, módszertanok segítségével jött rá arra, hogy az önismeret nem atomfizika… hanem annál gyakran sokkal keményebb műfaj.

„Orsi könyve orsis, azaz személyes. Egy közülünk. Egyikünk. Aki lehetne akár a másikunk. Nem erőlteti rád, semmit felülről. Saját magával igyekszik együttérezni, hogy Neked majd jobban menjen.”
BÁNKI GYÖRGY pszichiáter

„Önismeretben kezdőknek kötelező, de haladóknak is erősen ajánlott olvasmány!”
FEJES-VÉKÁSSY LILI pszichológus

Elbűvölő és dekadens… lenyűgöző debütálás. – Susan Stokes-Chapman, a Pandora szerzője
Néha a sors a falakra van írva.
Tökéletes választás Kate Quinn és Ariel Lawhon rajongóinak.

Párizs, 1788. Az Oberst-gyár művészien megalkotott tapétái ragyogást visznek a francia arisztokrácia palotáiba – és sötétséget azok lelkébe, akik túl sokáig nézik őket. A idilli minták között újra és újra feltűnik egy nőalak: Madame Justine, a tulajdonos néhai felesége, akinek halálát rejtély övezi. Apjuk elvesztése után Sofi és Lara munkát vállal a tapétagyárban. Sofit magával ragadja a forradalom eszméje, míg Lara egyre közelebb kerül Josefhez, a tulajdonos fiához – ám közben valami hátborzongató összefüggés sejlik fel a falakon lévő tapéta jelenetei és saját élete között. Josef ifjú felesége, Hortense az arisztokrácia zárt világából érkezik. Úgy érzi, a gyár és új környezete méltatlan hozzá, mígnem őt is rabul ejti a tapéták titokzatos nőalakja, s Hortense élete hamarosan rémálommá válik.

A HÁROM NŐ SORSA VISSZAVONHATATLANUL ÖSSZEFONÓDIK A TITKOKKAL TERHES FALAK KÖZÖTT.
VAJON KÉPESEK KITÖRNI A MÚLT ÁRYÉKÁBÓL, VAGY ŐK IS CSUPÁN ÚJABB MINTÁK LESZNEK A VÉGZET SZŐTTESÉN?

A ma róla élő képet nagyrészt a nőrokonai emlékezéseiből sarjadt legendák alakították ki. Anyja, első és második felesége, unokahúgai és nevelt lányai úgy formálták az író életét, hogy közben ki is voltak szolgáltatva neki. Ennek a könyvnek ezek a nők a főszereplői, s Jókaival is a hozzájuk kötődő szerepeiben – Pulay Mária fiaként, Laborfalvi Róza és Nagy Bella férjeként, Jókay Jolán és Jókai Róza nevelőapjaként, Váli Mari nagybátyjaként – találkozunk, miközben bepillantást kapunk abba is, hogy ezek a nőalakok miként hatottak Jókai írói világára. Mit írt meg százszor, és miről nem akart tudomást venni az a férfi, aki egykor milliók tudatát formálta a műveivel? S hogyan akartak megjelenni életének főszereplői a nagy író legendájában?

Szécsi Noémi az író iránti rajongással, de legendaoszlató tárgyilagossággal, nőtörténeti szempontból írta meg ezt a „Jókai-regényt”.

Rolf Dobelli úgy nőtt föl, ahogy nagyon sokan az ő korosztályában: reggel a család a friss újsággal kezdte a napot, napközben meghallgatták a rádióban a híreket, majd este következhetett a tévéhíradó. Később, az internet megjelenésével Rolf boldogan vetette bele magát a hírportálok végtelen univerzumába. Éveken át nem is tudatosult benne, hogy függő, mígnem egy nap, több tízezer órányi hírfogyasztás után feltett magának két kérdést: „Most már jobban érted a világot?” „Jobb döntéseket tudsz hozni?” A válasz kijózanító volt.

2010-ben Rolf Dobelli úgy döntött, nem követi többé a híreket. Tapasztalatairól először saját honlapján, majd 2013 áprilisában a The Guardian szerkesztősége előtt számolt be részletesen. Az előadásból írt online cikk hatalmas port kavart.

A Ne olvass híreket! rövid, olvasmányos fejezetekben tárja fel előttünk a hírek mérgező hatásait. Dobelli rámutat, hogy a rendszeres hírfogyasztás rontja a koncentrációs képességünket, megbetegíti a testünket, árt a lelki békénknek, és eltereli a figyelmünket az igazán fontos dolgokról. A könyv tanácsait követve azonban akár már ma belevághatunk a hírdiétába, és minden nappal közelebb kerülhetünk a teljes hírmentességhez. És hogy mit nyerünk mindezzel? Elsősorban rengeteg pluszidőt, nyugodtabb mindennapokat és koncentráltabb figyelmet. Hosszú távon pedig megszabadulhatunk a szorongástól, tudatosabbá, boldogabbá válhatunk, és mindehhez csak egyetlen dolgot kell megtennünk: hagyjunk fel a hírfogyasztással egyszer és mindenkorra!

A tartalomból:
– Utam a hírdiétához
– A hír az a szellemnek, ami a cukor a testnek
– A hírfogyasztás időpazarlás
– A hírek beszűkítik az értelmet
– A hírek megmérgezik a testet
– A hírek akadályozzák a gondolkodást
– A hírektől passzívakká válunk
– A hírek manipulálnak bennünket
– A hírek megölik a kreativitást

– A hírek támogatják a terrorizmust
– A hírek megzavarják a lelki nyugalmunkat